HTML

szabadság és szolidaritás

Ha Te is egyetértesz, neved elküldésével csatlakozz a következő e-mail címen: szabadsagszolidaritas@gmail.com A magyar liberalizmus válságos időszakát éli. Sokan figyeljük aggódva az országban zajló történéseket, s azt, hogy nincs világos, hiteles liberális válasz a szabadságot és szolidaritást támadó erők előretörésére. Az SZDSZ mai állapotában nem alkalmas a liberális elvek képviseletére. Telik az idő az európai parlamenti választás óta, de ez alatt az SZDSZ formális és informális vezetése csak azt demonstrálta, hogy nem tud, vagy nem akar cselekedni az önazonosságát és szavazóit vesztő párt megújítása érdekében. Felelősségvállalás, gyökeres belső változások nélkül nem is lehetséges a megújulás. A szerepek újraosztása semmit sem ér, ha közben nem változik a működés, nem szűnik meg az elvtelen sodródás. Alapértékeinkhez való viszonyunk tisztázása nélkül megszűnik a magyar liberális mozgalom. Ma már nem az SZDSZ sorsa a tét, hanem a magyar liberalizmusé. Ezt felismerve tartottuk fontosnak, hogy megfogalmazzuk gondolatainkat, a múltról, felelősségünkről, az országról és azokról az értékekről, melyek számunkra, liberálisok számára fontosak. A liberális értékek tagadására épülő utat már többször bejárta Magyarország. Tudjuk, hová vezet, éppen ezért nem engedhetjük, hogy a hazánk újból erre az útra lépjen! Nem engedhetjük azt sem, hogy a liberalizmus ügye az SZDSZ válságának és hiteltelenségének áldozatává váljon.

Friss topikok

  • borbelykati: @amurihal: Bocsi, sokáig nem jártam erre, csak most. Tudod, én nem értesülve vagyok, hanem tapaszt... (2009.08.06. 23:39) Megújítható az SZDSZ?
  • Liberté, Egalité, Fraternité!: Nem lehet a Budaházy melletti szimpátiatüntetést "bűnpártolásnak" tekinteni. Egyrészt Budaházy jog... (2009.07.15. 16:48) Szabadság kontra gyűlölet

Linkblog

Szabadság kontra gyűlölet

2009.07.06. 13:05 :: szabadsagszolidaritas

Liberálisok vagyunk, a szabadság hívei: a gondolat, a szó, a tett szabadságát valljuk.
 
Nem gondoljuk azonban, hogy a szabadság mindenkit mindenre, sőt, akármire feljogosít. Arra bizonyosan nem jogosítanak fel a liberális elvek, hogy az egyik ember szabadsága másvalakit korlátozzon saját szabadságában vagy, hogy egy csoport szabadsága más csoportok szabadságát rövidítse meg. Olyan törvényeket akarunk, amelyek ezt az elvet rögzítik és olyan jogalkalmazást, amely ezt az elvet érvényre juttatja.
 
Ebből adódóan nem tartunk védelemre érdemesnek akármilyen nyilvános megszólalást. Történelmi hibának tartjuk, ha a gyűlöletkeltés a jog eszközével visszaélve törvényes védelmet kap, illetve ha a jogalkalmazók nem használják azokat a jogi normákat, amelyek megakadályozhatnák a gyűlölet terjedését. Felelőtlenség és ostobaság, ha egy társadalom nem tesz semmit a gyűlölet, a kirekesztés, a megbélyegzés elharapózása ellen. A jogvédelem nem a gyűlölködők, a jogállam ellenségeinek védelmezését jelenti. Meghal az a demokrácia, amelynek nincs jól működő immunrendszere, amely nem ismeri fel ellenségeit, amely a szabadság részének tekinti a demokratikus gondolkodás megsemmisítését.
 
Július 2-án a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen megszüntette a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesületet. A Jobbik elnöke – aki egyben a megszüntetett Egyesület vezetője – ezt követően úgy nyilatkozott, hogy a Gárda tovább masírozik, lényegében tehát folytatja tevékenységét. Két nappal később „szimpátiatüntetést” tartottak Budapesten a Köztársaság alapelveit nyíltan tagadó, azt az ellene felhozott vádak szerint tevőlegesen támadó Budaházy György mellett. Az Erzsébet téri demonstráción többen gárdista egyenruhát öltve, tehát gárdistaként jelentek meg. A jogerős bírói döntéssel nyíltan dacoló Gárda tagjaival és szimpatizánsaival közösséget vállalt a Jobbik elnöke is. Vona Gábor néhány napja egy interjúban arra hivatkozva utasította el a szélsőségesség vádját, hogy pártja a törvényeket betartva vesz részt a politikai küzdelemben. Azóta szóval és tettel egyaránt cáfolta saját kijelentését. Világossá tette, hogy a Jobbik és Gárdája által folyton emlegetett rend csak addig érdekli, amíg a saját rendjéről van szó. Ebben a rendben a törvény betűje és szelleme, valamint a bíróság döntése másodlagos, ha nem tetszik a Jobbiknak. A „spontán” tüntetés kategóriájára helytelenül hivatkozó gyűlöletpárti demonstrálók magától értetődő természetességgel zsidózták le a rendőröket, megcsúfolva a véleménynyilvánítás szabadságának elvét, ezzel nem csak a rendőrök emberi méltóságát sértve meg.
 
Liberálisként mondjuk: ezt nem hagyhatjuk! Az alkotmányos normákkal és a bírói ítéletekkel tudatosan szembefordulóknak nincs helyük a magyar közéletben, biztosan nem ők azok, akiket védelmeznünk kell. Mi, liberálisként a törvény uralmában hiszünk, amely szerint az állampolgárok felett a törvénynek van hatalma, a törvényeket átlátható, szabályozott eljárás során ki lehet kényszeríteni, és mindenkire ugyanaz a törvény vonatkozik.
 
A törvények akkor igazságosak, ha megvédik a polgárok szabadságát az államtól és, ha szükséges, akár más polgároktól is. A törvény nem mindenható, nem lehet és nem is szabad az emberi viszonyok minden rezdülését jogszabályok irányítása alá vonni. Ám a jog fontos és hatásos eszköz lehet, amelyet használni kell, ha a polgárok különböző csoportjait folytatólagos és szánt szándékkal elkövetett szabadságsérelem éri.
 
Olyan törvényekre és olyan jogalkalmazásra van szüksége a huszonegyedik századi Magyarországnak, amely a gyűlölet áldozatait védelmezi, a gyűlölet terjesztőit megbünteti, és ha kell, lehetetlenné teszi közéleti tevékenységüket.

 

Béki Gabriella

Giczey Péter

Gulyás József

Léderer András

Takács Flóra

Ungár Klára

Velkey Gábor

6 komment · 2 trackback

Címkék: politika jog közélet szabadság liberális gyűlölet szolidaritás

Megújítható az SZDSZ?

2009.06.30. 23:15 :: szabadsagszolidaritas

Vagy a magyar liberális gondolat képviseletének már csak egy új szervezet, egy új liberális párt adhat csak esélyt?

Ez a kérdés foglalkoztat sokunkat egyre erősebben.

Amikor az európai parlamenti választást követő napokban megfogalmaztuk, majd közzétettük a szabadságról és szolidaritásról szóló nyilatkozatunkat, azt gondoltuk: hozzájárulhatunk a vitához, amelynek le kell folynia az SZDSZ-ben a liberalizmus jövőjéről, s amely vita nélkül biztosan nem lehet tovább lépni. Igyekeztünk megszólítani SZDSZ-en belüli és azon kívüli liberális barátainkat, akik közül sokan csatlakoztak is hozzánk, elmondták véleményüket. A nyilatkozatot aláíró ügyvivők levonták a következtetést az EP-választás katasztrofális eredményéből, vállalták a felelősség rájuk eső részét, az alapvető demokratikus normákhoz tartva magukat.

Döbbenettel – ha nem is meglepve – figyeljük, hogy az SZDSZ vezetőinek, tisztségviselőinek egy része még mindig nem érti, mekkora a baj. Nem érti, hogy az SZDSZ a végét járja, s hogy ami ennél is szomorúbb, mostani magatartásuk tovább lökdösi a pártot a kínos vég felé. A legnagyobb probléma mégis az, hogy az SZDSZ agóniája kivezeti a politikai térből a magyar liberalizmust. A Szabad Demokraták Szövetsége mai állapotában nem alkalmas a liberális értékek képviseletére, sőt, a helyzet ebből a szempontból napról napra romlik.

A katasztrofális június 7-e óta az SZDSZ testületeiben egyetlen vitát, beszélgetést sem tudtunk lefolytatni arról, miképp lehetne ismét hitelessé, elfogadhatóvá, pláne szerethetővé és választhatóvá – no meg tényleg liberálissá – tenni a pártot, miképp kellene megváltoztatni az SZDSZ politikáját ahhoz, hogy újból a liberális értékek hiteles képviselőjévé válhasson. A párton belüli erőcsoportok küzdelme teljesen független ezektől a céloktól, kizárólag a maradék hatalmi eszközök megszerzésére irányul. A frakció látványosan függetleníti magát a párttestületektől, a frakcióvezető eleve kizárta, hogy követné az új pártvezetést, amennyiben az a Bajnai-kormány mára feltétel nélkülivé vált támogatásának megszüntetését határozná el, mi több, a frakcióvezető és hívei készek obstrukcióval megbénítani az Országos Tanácsot, ha az számukra nem megfelelő döntést készül hozni. Ott tartunk, hogy azok maradnak kisebbségben a képviselőcsoportban, akik nem akarnak csukott szemmel megszavazni szakmailag és morálisan vállalhatatlan, összefércelt, alkotmányos problémákat felvető törvényeket, és akik nem a szavazatuk automatikus „leszállítását” tartják egyedüli politikai ambíciójuknak.

Többen nyilvánvalóvá tettük, hogy ilyen körülmények között nem akarunk részt venni a tisztújítási folyamatban, mert értelmetlennek látjuk a küzdelmet és egyre reménytelenebbnek az SZDSZ-en belüli helyzetet. Komolyan mérlegelnünk kell, lehetséges-e, érdemes-e még az SZDSZ-en belül megfogalmazni a liberális alternatívát.

Egy biztos: számunkra a szabadság és szolidaritás értékeinek képviselete, a magyar liberalizmus hitelességének helyreállítása a legfontosabb. 

Ezért tenni akarunk és tenni fogunk.

60 komment

Címkék: politika közélet szabadság liberális szolidaritás

Szabadság, szolidaritás, önállóság- elvi alapvetések a liberális értékek képviseletéhez

2009.06.12. 17:20 :: szabadsagszolidaritas

Húsz év

 

A rendszerváltás húszéves évfordulóját ünnepelhetnénk 2009-ben. A magyar liberálisok – másokkal együtt – tevőleges szerepet játszottak abban, hogy megkezdődhetett a magyar történelemnek az a szakasza, amelyben minden honfitársunk számára jár a szabadság, járnak az egyenlő jogok. Magyarország soha korábban nem élt át ilyen korszakot.

 

Húsz éve is tudhattuk, hogy a szabadság nem jelent önmagában jobb életet, de biztosítja a jobb, teljesebb, méltó élet lehetőségét. A szabadság felelősséget jelent, rendje, szabályai vannak, amelyek megvédik a gyengéket, érvényesülni engedik a tehetséget, feltárják az igazságot. Ez az a liberalizmus, amelynek hívei vagyunk, amelyre büszkék vagyunk!

 

Húsz év alatt a liberalizmusnak is köszönhetően sok mindent elértünk, kiépült a piacgazdaság, új lehetőségek nyíltak a tanulásban, a kultúrában, a tudományban, csatlakoztunk az Európai Unióhoz, modernizálódott az ország.

 

Magyarország válsága

 

Húsz év után tehát akár ünnepelhetnénk is, de sokan érezzük úgy: nincs okunk ünneplésre. A gazdaság növekedése még a világgazdasági válság kitörése előtt megállt. A társadalmi egyenlőtlenségek növekednek, a kirekesztés mechanizmusai egyre erősebben hatnak a legkisebb iskolától a legátfogóbb makrostruktúráig. Sokan a legszegényebbeket, legelesettebbeket teszik felelőssé nem csak a saját sorsukért, hanem a teljes társadalom bajaiért; ez annak a jele, hogy a magyar társadalom tagjaiban megrendült az egymás iránti szolidaritás. A polgárok jelentős része nem tartja értékesnek azt a szabadságot, amiért évszázadokig küzdöttek elődeink. Ordas eszmék és populista szóvirágok burjánzanak, élve a rendszerváltás rendszerének szabadságával, miközben a szabadságot okolják Magyarország bajaiért.

 

A liberálisok válsága

 

Magyarország válsága a magyar liberálisok válsága is. A magyar liberálisok nem tudták vonzóvá tenni a szabad élet lehetőségét, mert elveik mellett maguk sem álltak ki következetesen. Sehova nem vezető vitákat folytattunk az elvi és a gyakorlatias politizálás különbségéről, miközben egyre kevésbé tudtunk válaszolni arra a kérdésre, miért is vagyunk jelen a magyar politikában, mit kínálunk a választóinknak, egyre csak a bizalom hitelezésére igyekeztünk őket rábírni. A pragmatizmusukra büszke, az elvi politizálást megvetően emlegető politikusok az összeomlás határára vezették a magyar liberális mozgalmat. Mára a liberális párt nem kiváló szellemi kapacitásáról, hanem lekezelő arroganciájáról nevezetes, holott fölényes megszólalásaink régóta nem állnak arányban a teljesítményünkkel. Hagytuk, hogy ránk süssék a nemzetietlenség vádját, s közben politikai ellenfeleink pedig kisajátíthatták a magyarság szimbólumait. Holott nincs okunk magyarázkodni a hazaszeretet dolgában, tiszteljük magyarságunk jelképeit, sorsközösséget érzünk a határon túli magyarokkal. A lelkiismereti és vallásszabadság hívei voltunk és maradunk. Respektáljuk az istenhit minden formáját, de elutasítjuk, hogy a vallást politikai eszközzé degradálják.

 

Fodor Gábor az SZDSZ addigi történetének mélypontján vette át a párt vezetését. Elnöksége volt az utolsó kísérlet arra, hogy az SZDSZ ismét kreatív energiákkal, lendülettel töltődjön fel. Sajnos azonban e próbálkozás is a tartalmatlanság bizonyítékává vált, miközben az SZDSZ egésze a különféle belső részpártok önérdekű küzdelmeinek martaléka lett. Küldötteink 2008 tavaszán az ellenzéki pozíciót választották, ám az elmúlt egy év politikájával az SZDSZ nem válhatott hiteles ellenzéki párttá.  Újra és újra kisegítettük az érdemi cselekvést elmulasztó kisebbségi kormányt. Idén tavasszal elmulasztottuk a választás előtti utolsó korrekciós lehetőséget, mikor Szövetségünk a miniszterelnök-keresési folyamat végén nem az előrehozott választásokig tartó időszak tartalmi kérdéseiről és menetrendjéről kezdeményezett egyeztetéseket, hanem újrakötötte a koalíciót.

 

 A liberálisok ennek nyomán szavazták meg a szinte minden elemében vállalhatatlan 2009-es költségvetést, és fogadták el a Bajnai-kormány hivatalba lépését.

 

2009. június 7-én az SZDSZ minden idők legrosszabb választási eredményét érte el. Soha ilyen kevesen nem szavaztak a liberális pártra az elmúlt húsz évben. Szavazóink nem hitelezték tovább a bizalmat, pedig pontosan tudták, hogy minden egyes voksra szükségünk lenne. Nem okolhatjuk ezért a világválságot, nem foghatjuk az eredményt a körülmények szerencsétlen összejátszására. Ma az SZDSZ-nek nemhogy kétszázezer plusz egy aktív szavazója nincs, de még harmadannyi se. Egykori híveink több hullámban ábrándultak ki belőlünk másfél évtized alatt. A magyar liberálisok jelentős része annyira csalódott az SZDSZ-ben, hogy helyette nyilvánvalóan nem liberális pártot választ. Az európai parlamenti választás eredménye azt jelzi, hogy a szavazók elszivárgása még mindig nem állt meg. Az SZDSZ ma már a biztosnak hitt alapbázisra sem számíthat, még egy kritikus helyzetben sem.

 

Felelősséggel

 

Az ide vezető döntéseknek e nyilatkozat aláírói közül többen részesei voltak, tevőlegesen, vagy azzal, hogy nem tudták megakadályozni a rossz döntéseket. Nem hárítjuk másra a felelősséget, részei vagyunk a közös történetnek.

 

Ezt a nyilatkozatot az aggodalom és a tenni akarás hívta életre. Liberálisként aggódunk, mert eltűnőben van a liberális politikai mozgalom, holott az önsorsrontó magyar demokráciának szüksége lenne egy erős, hiteles liberális pártra. A magyar liberálisok is szeretnének egy olyan pártot, amit igazán a magukénak éreznek. Liberálisként tenni akarunk azért, hogy legyen ilyen politikai mozgalom. Nem lehet szó csupán tatarozásáról: a huszonegyedik század Magyarországának liberális pártját kell létrehozni. A szavazók bizalmára méltó, önálló liberális pártot.

 

Milyen Magyarországot akarunk?

 

Magyar liberálisként olyan országot akarunk, ahol az alkotmányosság és a törvényesség tisztelete, az állampolgári jogok védelme, a kormányzat ellenőrizhetősége és átláthatósága elsődleges, sőt, természetes. Az állam nem ősellenség, de nem is önmagáért létezik. Az állam a polgáraié, a szabadság biztosításának és növelésének eszköze, amely nem lehet a pártokrácia vagy a gazdasági érdekcsoportok foglya.

 

Olyan országot akarunk, ahol a szabadság: lehetőség. Hívei vagyunk a versenynek, de csakis a fair versenynek, ahol a törvényes keretek között mindenki megtalálhatja számítását. A versengés nem azonos az erőfölénnyel való visszaéléssel, a versenytárs megalázásával. Azt akarjuk, hogy a tisztességes versenyben minél többen részt vehessenek. Ha nem versenyben méretődnek meg a teljesítmények, akkor a legjobbak háttérbe szorulhatnak, a korrupció és a kontraszelekció burjánzik el. Ha sokan lehetőséget sem kapnak a versengésre, mert szegénységük, egészségi állapotuk, etnikai hovatartozásuk, nemük, szexuális orientációjuk, vallásuk, életkoruk vagy bármi más miatt nem mutathatják meg, mire képesek, akkor a hazánk elpazarolja értékes erőforrásait. Az emberséges viselkedés és a racionális számítás nem idegenek egymástól, ellenkezőleg: erősítik egymást.

 

Versenyelvű liberálisként is tudnunk kell: a lehetőségek eloszlása egyenlőtlen. Nem hunyhatunk szemet az indulóhelyzetek különbsége és gyakori igazságtalansága felett. Tennünk kell a gyengékért, a kiszolgáltatottakért, ez az SZDSZ alapértékeinek egyike. Nem alamizsnát kell adnunk, nem a szabadságot kell korlátozni a kegyes adományért cserébe, hanem a szabadság eléréséhez és átéléséhez kell segítenünk mindenkit. Olyan Magyarországot akarunk, ahol szégyen a kirekesztés minden formája, ahol nem az emberi jogok védelmezőinek kell magyarázkodniuk.

 

Olyan országot akarunk, ahol a lehetőségeket – tehát a szabadságot – gyarapító állam működik, amely megalkotja a fair verseny szabályait és kikényszeríti betartásukat. Ha a szabadságjogok gyakorlása nem korlátoz mást saját szabadságában, az állam nem szólhat bele az állampolgárok magánéletébe, még közvetve sem írhatja elő nekik, kivel éljenek, mit fogyasszanak, miben higgyenek.

 

Olyan országot akarunk, ahol a társadalom tagjai felelősséget éreznek a múltért, hazánk közös múltjáért. Fontos, hogy ismerjük a történelmet, elfogadhatatlannak tartjuk, hogy mindenkit érintő adatok, tények elérését akadályozzák, különösen pedig, hogy szűk csoportok éljenek vissza a monopolizált tudással.

Meg kell értenünk egymás történelmi traumáit, nem beszélhetünk lekezelően mások sérelmeiről – csak ebben az esetben várhatjuk el a tiszteletet a számunkra fontos ügyekben.

 

Olyan Magyarországot akarunk, ahol a jövőért is felelősséget éreznek az állampolgárok. Nem élhetjük fel a környezeti erőforrásokat, nem hagyhatjuk romlásba dőlni természeti és épített kincseinket. Sokat kell dolgoznunk azért, hogy a zöld értékek a magyar liberalizmus részévé váljanak, de hisszük, hogy a szabadságjogok, a fair verseny eszméje és az ökológiai gondolkodás együttes érvényesülése kínálja a legjobb megoldást Magyarország mai problémáira.

 

Olyan Magyarországot akarunk, ahol az egymást váltó kormánypártok nem tekintik saját birtokuknak az országot, városainkat, falvainkat, nem zsákmányt látnak a közintézményekben és a közszolgálat különböző pozícióiban, hanem a jó kormányzás eszközeit.

 

Olyan Magyarországot akarunk, ahol az alkotmányos normák nem csak papíron léteznek, de a gyakorlatban is érvényesülnek.

 

Deklaráció

 

Nyilatkozatunk célja nem az 1988-as Elvi Nyilatkozat felülírása, hanem annak megerősítése.

Aláíróként deklaráljuk, hogy az Elvi Nyilatkozat ma is aktuális, egyúttal demonstráljuk, hogy a választási kudarc ellenére nem tűntek el, és nem is hallgatnak a szabadság és a szolidaritás politikájának hívei. Nem függhetünk más pártok politikai jóindulatától, nem akarunk más pártokkal közös tákolmányokat. Azt akarjuk, hogy a magyar liberalizmus ismét komoly tényező legyen, amely nem hitelbe kéri a bizalmat, hanem megszolgálja. Olyan liberális pártot akarunk, amelynek tagjai mindannyian komolyan veszik a szabadság a szolidaritás értékeit, nem csak hivatkoznak rájuk.

 

Önálló, értékeink hiteles megjelenítésére képes magyar liberális mozgalmat akarunk.

 

Erőnkhöz mérten megteszünk mindent, hogy ismét legyen magyar liberalizmus.

 

 

2009. június 12.

 

Béki Gabriella

Bodrogi Györgyné

Brachinger Tamás

Csőzik László

Danis György

Emődy Zsolt

Giczey Péter

Grószné Krupp Erzsébet

Gulyás József

Ignácz József

Kiss Róbert

Krémer Balázs

Ifj. Lator László

Léderer András

Nagy Béla

Oláh József

Szentkuti Károly

Szigethy István

Takács Flóra

Ungár Klára

Velkey Gábor

 

Ha Te is egyetértesz, neved elküldésével csatlakozz a következő e-mail címen: szabadsagszolidaritas@gmail.com.

komment

Címkék: politika közélet szabadság liberális szolidaritás

Csatlakozók

2009.06.12. 17:19 :: szabadsagszolidaritas

Pergel József, Zsivkov Cenko, Varga Zoltán, Retkes Attila, Varga Zsuzsanna, Marton Attila, Bánky Bea, Ferenczfi Tamás László, Ferenczfi József, Ferenczfi Tamás, Kiss-Pál Zoltán, Jászberényi Attila, Mester Béla, Madarász Edit, Hell István, Kovács Tímea, Lajtai Szilvia, Garai-Edler Eszter, Sziky Csilla, Matalin Sándor, Rózsa Mihály, Penczi András, Erdei Péter, Horváth Katalin, dr. Markhot  Imréné, Riethmüller János, Klessmann Anna, Dr. Zagyvai Péter, dr. Fülöp Zoltán, Bozai Ágota, Barát Endre, Zagyvai Márton, Dancsó Miklós, Böröcz Sándor, Tamás Annamária, Hallama János, Dr. Fejér László, Homoga István, Eörsi László, Bozsó László, Újvári Mária, Ráduly Emil, Kóczán Károly, Magyar Fruzsina, Dalos György, Borbély Pál, Borbély Pálné, Orbán Júlia, Varga András, Mészáros János Tibor, Kertész Csaba, Tóth Judit, Merker Dávid, Erdős Róbert, Asztalos Gyuláné, Magas Gábor, Mayer Dániel, Balázs Péter, Heindl József, Hartai Ervin, Vaszkó Virág, Pacsika Máté, Albert Mária, Marsó Tamásné, Takács Gábor, Strömpl Erika, Pál Csaba, Kiss Jánosné, Szukits Rezső, Szabó Zsolt, Fodor Pálné, Almásy István, Karmó Gábor, Weszely Ferenc, Holló László, Péterfalvi Gábor, Bruzsa Katalin, Vági Antal, Gerő Péter, Gleviczky Gyuláné, Dr. Párkányi Ferenc, Szabó Gyula, Hartai Ervin, Hajósi Virág, Barasits Tibor, Szontagh Miklós, Laczkó Pál, Opánszki József, Gosztonyi László, Takács Kálmán, Csonka Katalin, Garai-Edler Eszter, Szilágyi Péter Iván, Egri István, Szilágyi Sándor, Pintér Péter, Mészáros Béla, Simonyi György, Dés Magda, Luca Anna, Papp Mónika, Dés Rita, Szente Andrea, Drimál István, Rafael Edit, Harsányi Péter, Kaiser György

komment

Címkék: politika közélet szabadság liberális szolidaritás

süti beállítások módosítása