Húsz év
A rendszerváltás húszéves évfordulóját ünnepelhetnénk 2009-ben. A magyar liberálisok – másokkal együtt – tevőleges szerepet játszottak abban, hogy megkezdődhetett a magyar történelemnek az a szakasza, amelyben minden honfitársunk számára jár a szabadság, járnak az egyenlő jogok. Magyarország soha korábban nem élt át ilyen korszakot.
Húsz éve is tudhattuk, hogy a szabadság nem jelent önmagában jobb életet, de biztosítja a jobb, teljesebb, méltó élet lehetőségét. A szabadság felelősséget jelent, rendje, szabályai vannak, amelyek megvédik a gyengéket, érvényesülni engedik a tehetséget, feltárják az igazságot. Ez az a liberalizmus, amelynek hívei vagyunk, amelyre büszkék vagyunk!
Húsz év alatt a liberalizmusnak is köszönhetően sok mindent elértünk, kiépült a piacgazdaság, új lehetőségek nyíltak a tanulásban, a kultúrában, a tudományban, csatlakoztunk az Európai Unióhoz, modernizálódott az ország.
Magyarország válsága
Húsz év után tehát akár ünnepelhetnénk is, de sokan érezzük úgy: nincs okunk ünneplésre. A gazdaság növekedése még a világgazdasági válság kitörése előtt megállt. A társadalmi egyenlőtlenségek növekednek, a kirekesztés mechanizmusai egyre erősebben hatnak a legkisebb iskolától a legátfogóbb makrostruktúráig. Sokan a legszegényebbeket, legelesettebbeket teszik felelőssé nem csak a saját sorsukért, hanem a teljes társadalom bajaiért; ez annak a jele, hogy a magyar társadalom tagjaiban megrendült az egymás iránti szolidaritás. A polgárok jelentős része nem tartja értékesnek azt a szabadságot, amiért évszázadokig küzdöttek elődeink. Ordas eszmék és populista szóvirágok burjánzanak, élve a rendszerváltás rendszerének szabadságával, miközben a szabadságot okolják Magyarország bajaiért.
A liberálisok válsága
Magyarország válsága a magyar liberálisok válsága is. A magyar liberálisok nem tudták vonzóvá tenni a szabad élet lehetőségét, mert elveik mellett maguk sem álltak ki következetesen. Sehova nem vezető vitákat folytattunk az elvi és a gyakorlatias politizálás különbségéről, miközben egyre kevésbé tudtunk válaszolni arra a kérdésre, miért is vagyunk jelen a magyar politikában, mit kínálunk a választóinknak, egyre csak a bizalom hitelezésére igyekeztünk őket rábírni. A pragmatizmusukra büszke, az elvi politizálást megvetően emlegető politikusok az összeomlás határára vezették a magyar liberális mozgalmat. Mára a liberális párt nem kiváló szellemi kapacitásáról, hanem lekezelő arroganciájáról nevezetes, holott fölényes megszólalásaink régóta nem állnak arányban a teljesítményünkkel. Hagytuk, hogy ránk süssék a nemzetietlenség vádját, s közben politikai ellenfeleink pedig kisajátíthatták a magyarság szimbólumait. Holott nincs okunk magyarázkodni a hazaszeretet dolgában, tiszteljük magyarságunk jelképeit, sorsközösséget érzünk a határon túli magyarokkal. A lelkiismereti és vallásszabadság hívei voltunk és maradunk. Respektáljuk az istenhit minden formáját, de elutasítjuk, hogy a vallást politikai eszközzé degradálják.
Fodor Gábor az SZDSZ addigi történetének mélypontján vette át a párt vezetését. Elnöksége volt az utolsó kísérlet arra, hogy az SZDSZ ismét kreatív energiákkal, lendülettel töltődjön fel. Sajnos azonban e próbálkozás is a tartalmatlanság bizonyítékává vált, miközben az SZDSZ egésze a különféle belső részpártok önérdekű küzdelmeinek martaléka lett. Küldötteink 2008 tavaszán az ellenzéki pozíciót választották, ám az elmúlt egy év politikájával az SZDSZ nem válhatott hiteles ellenzéki párttá. Újra és újra kisegítettük az érdemi cselekvést elmulasztó kisebbségi kormányt. Idén tavasszal elmulasztottuk a választás előtti utolsó korrekciós lehetőséget, mikor Szövetségünk a miniszterelnök-keresési folyamat végén nem az előrehozott választásokig tartó időszak tartalmi kérdéseiről és menetrendjéről kezdeményezett egyeztetéseket, hanem újrakötötte a koalíciót.
A liberálisok ennek nyomán szavazták meg a szinte minden elemében vállalhatatlan 2009-es költségvetést, és fogadták el a Bajnai-kormány hivatalba lépését.
2009. június 7-én az SZDSZ minden idők legrosszabb választási eredményét érte el. Soha ilyen kevesen nem szavaztak a liberális pártra az elmúlt húsz évben. Szavazóink nem hitelezték tovább a bizalmat, pedig pontosan tudták, hogy minden egyes voksra szükségünk lenne. Nem okolhatjuk ezért a világválságot, nem foghatjuk az eredményt a körülmények szerencsétlen összejátszására. Ma az SZDSZ-nek nemhogy kétszázezer plusz egy aktív szavazója nincs, de még harmadannyi se. Egykori híveink több hullámban ábrándultak ki belőlünk másfél évtized alatt. A magyar liberálisok jelentős része annyira csalódott az SZDSZ-ben, hogy helyette nyilvánvalóan nem liberális pártot választ. Az európai parlamenti választás eredménye azt jelzi, hogy a szavazók elszivárgása még mindig nem állt meg. Az SZDSZ ma már a biztosnak hitt alapbázisra sem számíthat, még egy kritikus helyzetben sem.
Felelősséggel
Az ide vezető döntéseknek e nyilatkozat aláírói közül többen részesei voltak, tevőlegesen, vagy azzal, hogy nem tudták megakadályozni a rossz döntéseket. Nem hárítjuk másra a felelősséget, részei vagyunk a közös történetnek.
Ezt a nyilatkozatot az aggodalom és a tenni akarás hívta életre. Liberálisként aggódunk, mert eltűnőben van a liberális politikai mozgalom, holott az önsorsrontó magyar demokráciának szüksége lenne egy erős, hiteles liberális pártra. A magyar liberálisok is szeretnének egy olyan pártot, amit igazán a magukénak éreznek. Liberálisként tenni akarunk azért, hogy legyen ilyen politikai mozgalom. Nem lehet szó csupán tatarozásáról: a huszonegyedik század Magyarországának liberális pártját kell létrehozni. A szavazók bizalmára méltó, önálló liberális pártot.
Milyen Magyarországot akarunk?
Magyar liberálisként olyan országot akarunk, ahol az alkotmányosság és a törvényesség tisztelete, az állampolgári jogok védelme, a kormányzat ellenőrizhetősége és átláthatósága elsődleges, sőt, természetes. Az állam nem ősellenség, de nem is önmagáért létezik. Az állam a polgáraié, a szabadság biztosításának és növelésének eszköze, amely nem lehet a pártokrácia vagy a gazdasági érdekcsoportok foglya.
Olyan országot akarunk, ahol a szabadság: lehetőség. Hívei vagyunk a versenynek, de csakis a fair versenynek, ahol a törvényes keretek között mindenki megtalálhatja számítását. A versengés nem azonos az erőfölénnyel való visszaéléssel, a versenytárs megalázásával. Azt akarjuk, hogy a tisztességes versenyben minél többen részt vehessenek. Ha nem versenyben méretődnek meg a teljesítmények, akkor a legjobbak háttérbe szorulhatnak, a korrupció és a kontraszelekció burjánzik el. Ha sokan lehetőséget sem kapnak a versengésre, mert szegénységük, egészségi állapotuk, etnikai hovatartozásuk, nemük, szexuális orientációjuk, vallásuk, életkoruk vagy bármi más miatt nem mutathatják meg, mire képesek, akkor a hazánk elpazarolja értékes erőforrásait. Az emberséges viselkedés és a racionális számítás nem idegenek egymástól, ellenkezőleg: erősítik egymást.
Versenyelvű liberálisként is tudnunk kell: a lehetőségek eloszlása egyenlőtlen. Nem hunyhatunk szemet az indulóhelyzetek különbsége és gyakori igazságtalansága felett. Tennünk kell a gyengékért, a kiszolgáltatottakért, ez az SZDSZ alapértékeinek egyike. Nem alamizsnát kell adnunk, nem a szabadságot kell korlátozni a kegyes adományért cserébe, hanem a szabadság eléréséhez és átéléséhez kell segítenünk mindenkit. Olyan Magyarországot akarunk, ahol szégyen a kirekesztés minden formája, ahol nem az emberi jogok védelmezőinek kell magyarázkodniuk.
Olyan országot akarunk, ahol a lehetőségeket – tehát a szabadságot – gyarapító állam működik, amely megalkotja a fair verseny szabályait és kikényszeríti betartásukat. Ha a szabadságjogok gyakorlása nem korlátoz mást saját szabadságában, az állam nem szólhat bele az állampolgárok magánéletébe, még közvetve sem írhatja elő nekik, kivel éljenek, mit fogyasszanak, miben higgyenek.
Olyan országot akarunk, ahol a társadalom tagjai felelősséget éreznek a múltért, hazánk közös múltjáért. Fontos, hogy ismerjük a történelmet, elfogadhatatlannak tartjuk, hogy mindenkit érintő adatok, tények elérését akadályozzák, különösen pedig, hogy szűk csoportok éljenek vissza a monopolizált tudással.
Meg kell értenünk egymás történelmi traumáit, nem beszélhetünk lekezelően mások sérelmeiről – csak ebben az esetben várhatjuk el a tiszteletet a számunkra fontos ügyekben.
Olyan Magyarországot akarunk, ahol a jövőért is felelősséget éreznek az állampolgárok. Nem élhetjük fel a környezeti erőforrásokat, nem hagyhatjuk romlásba dőlni természeti és épített kincseinket. Sokat kell dolgoznunk azért, hogy a zöld értékek a magyar liberalizmus részévé váljanak, de hisszük, hogy a szabadságjogok, a fair verseny eszméje és az ökológiai gondolkodás együttes érvényesülése kínálja a legjobb megoldást Magyarország mai problémáira.
Olyan Magyarországot akarunk, ahol az egymást váltó kormánypártok nem tekintik saját birtokuknak az országot, városainkat, falvainkat, nem zsákmányt látnak a közintézményekben és a közszolgálat különböző pozícióiban, hanem a jó kormányzás eszközeit.
Olyan Magyarországot akarunk, ahol az alkotmányos normák nem csak papíron léteznek, de a gyakorlatban is érvényesülnek.
Deklaráció
Nyilatkozatunk célja nem az 1988-as Elvi Nyilatkozat felülírása, hanem annak megerősítése.
Aláíróként deklaráljuk, hogy az Elvi Nyilatkozat ma is aktuális, egyúttal demonstráljuk, hogy a választási kudarc ellenére nem tűntek el, és nem is hallgatnak a szabadság és a szolidaritás politikájának hívei. Nem függhetünk más pártok politikai jóindulatától, nem akarunk más pártokkal közös tákolmányokat. Azt akarjuk, hogy a magyar liberalizmus ismét komoly tényező legyen, amely nem hitelbe kéri a bizalmat, hanem megszolgálja. Olyan liberális pártot akarunk, amelynek tagjai mindannyian komolyan veszik a szabadság a szolidaritás értékeit, nem csak hivatkoznak rájuk.
Önálló, értékeink hiteles megjelenítésére képes magyar liberális mozgalmat akarunk.
Erőnkhöz mérten megteszünk mindent, hogy ismét legyen magyar liberalizmus.
2009. június 12.
Béki Gabriella
Bodrogi Györgyné
Brachinger Tamás
Csőzik László
Danis György
Emődy Zsolt
Giczey Péter
Grószné Krupp Erzsébet
Gulyás József
Ignácz József
Kiss Róbert
Krémer Balázs
Ifj. Lator László
Léderer András
Nagy Béla
Oláh József
Szentkuti Károly
Szigethy István
Takács Flóra
Ungár Klára
Velkey Gábor
Ha Te is egyetértesz, neved elküldésével csatlakozz a következő e-mail címen: szabadsagszolidaritas@gmail.com.
