Vagy a magyar liberális gondolat képviseletének már csak egy új szervezet, egy új liberális párt adhat csak esélyt?
Ez a kérdés foglalkoztat sokunkat egyre erősebben.
Amikor az európai parlamenti választást követő napokban megfogalmaztuk, majd közzétettük a szabadságról és szolidaritásról szóló nyilatkozatunkat, azt gondoltuk: hozzájárulhatunk a vitához, amelynek le kell folynia az SZDSZ-ben a liberalizmus jövőjéről, s amely vita nélkül biztosan nem lehet tovább lépni. Igyekeztünk megszólítani SZDSZ-en belüli és azon kívüli liberális barátainkat, akik közül sokan csatlakoztak is hozzánk, elmondták véleményüket. A nyilatkozatot aláíró ügyvivők levonták a következtetést az EP-választás katasztrofális eredményéből, vállalták a felelősség rájuk eső részét, az alapvető demokratikus normákhoz tartva magukat.
Döbbenettel – ha nem is meglepve – figyeljük, hogy az SZDSZ vezetőinek, tisztségviselőinek egy része még mindig nem érti, mekkora a baj. Nem érti, hogy az SZDSZ a végét járja, s hogy ami ennél is szomorúbb, mostani magatartásuk tovább lökdösi a pártot a kínos vég felé. A legnagyobb probléma mégis az, hogy az SZDSZ agóniája kivezeti a politikai térből a magyar liberalizmust. A Szabad Demokraták Szövetsége mai állapotában nem alkalmas a liberális értékek képviseletére, sőt, a helyzet ebből a szempontból napról napra romlik.
A katasztrofális június 7-e óta az SZDSZ testületeiben egyetlen vitát, beszélgetést sem tudtunk lefolytatni arról, miképp lehetne ismét hitelessé, elfogadhatóvá, pláne szerethetővé és választhatóvá – no meg tényleg liberálissá – tenni a pártot, miképp kellene megváltoztatni az SZDSZ politikáját ahhoz, hogy újból a liberális értékek hiteles képviselőjévé válhasson. A párton belüli erőcsoportok küzdelme teljesen független ezektől a céloktól, kizárólag a maradék hatalmi eszközök megszerzésére irányul. A frakció látványosan függetleníti magát a párttestületektől, a frakcióvezető eleve kizárta, hogy követné az új pártvezetést, amennyiben az a Bajnai-kormány mára feltétel nélkülivé vált támogatásának megszüntetését határozná el, mi több, a frakcióvezető és hívei készek obstrukcióval megbénítani az Országos Tanácsot, ha az számukra nem megfelelő döntést készül hozni. Ott tartunk, hogy azok maradnak kisebbségben a képviselőcsoportban, akik nem akarnak csukott szemmel megszavazni szakmailag és morálisan vállalhatatlan, összefércelt, alkotmányos problémákat felvető törvényeket, és akik nem a szavazatuk automatikus „leszállítását” tartják egyedüli politikai ambíciójuknak.
Többen nyilvánvalóvá tettük, hogy ilyen körülmények között nem akarunk részt venni a tisztújítási folyamatban, mert értelmetlennek látjuk a küzdelmet és egyre reménytelenebbnek az SZDSZ-en belüli helyzetet. Komolyan mérlegelnünk kell, lehetséges-e, érdemes-e még az SZDSZ-en belül megfogalmazni a liberális alternatívát.
Egy biztos: számunkra a szabadság és szolidaritás értékeinek képviselete, a magyar liberalizmus hitelességének helyreállítása a legfontosabb.
Ezért tenni akarunk és tenni fogunk.
