HTML

szabadság és szolidaritás

Ha Te is egyetértesz, neved elküldésével csatlakozz a következő e-mail címen: szabadsagszolidaritas@gmail.com A magyar liberalizmus válságos időszakát éli. Sokan figyeljük aggódva az országban zajló történéseket, s azt, hogy nincs világos, hiteles liberális válasz a szabadságot és szolidaritást támadó erők előretörésére. Az SZDSZ mai állapotában nem alkalmas a liberális elvek képviseletére. Telik az idő az európai parlamenti választás óta, de ez alatt az SZDSZ formális és informális vezetése csak azt demonstrálta, hogy nem tud, vagy nem akar cselekedni az önazonosságát és szavazóit vesztő párt megújítása érdekében. Felelősségvállalás, gyökeres belső változások nélkül nem is lehetséges a megújulás. A szerepek újraosztása semmit sem ér, ha közben nem változik a működés, nem szűnik meg az elvtelen sodródás. Alapértékeinkhez való viszonyunk tisztázása nélkül megszűnik a magyar liberális mozgalom. Ma már nem az SZDSZ sorsa a tét, hanem a magyar liberalizmusé. Ezt felismerve tartottuk fontosnak, hogy megfogalmazzuk gondolatainkat, a múltról, felelősségünkről, az országról és azokról az értékekről, melyek számunkra, liberálisok számára fontosak. A liberális értékek tagadására épülő utat már többször bejárta Magyarország. Tudjuk, hová vezet, éppen ezért nem engedhetjük, hogy a hazánk újból erre az útra lépjen! Nem engedhetjük azt sem, hogy a liberalizmus ügye az SZDSZ válságának és hiteltelenségének áldozatává váljon.

Friss topikok

  • borbelykati: @amurihal: Bocsi, sokáig nem jártam erre, csak most. Tudod, én nem értesülve vagyok, hanem tapaszt... (2009.08.06. 23:39) Megújítható az SZDSZ?
  • Liberté, Egalité, Fraternité!: Nem lehet a Budaházy melletti szimpátiatüntetést "bűnpártolásnak" tekinteni. Egyrészt Budaházy jog... (2009.07.15. 16:48) Szabadság kontra gyűlölet

Linkblog

Megújítható az SZDSZ?

2009.06.30. 23:15 :: szabadsagszolidaritas

Vagy a magyar liberális gondolat képviseletének már csak egy új szervezet, egy új liberális párt adhat csak esélyt?

Ez a kérdés foglalkoztat sokunkat egyre erősebben.

Amikor az európai parlamenti választást követő napokban megfogalmaztuk, majd közzétettük a szabadságról és szolidaritásról szóló nyilatkozatunkat, azt gondoltuk: hozzájárulhatunk a vitához, amelynek le kell folynia az SZDSZ-ben a liberalizmus jövőjéről, s amely vita nélkül biztosan nem lehet tovább lépni. Igyekeztünk megszólítani SZDSZ-en belüli és azon kívüli liberális barátainkat, akik közül sokan csatlakoztak is hozzánk, elmondták véleményüket. A nyilatkozatot aláíró ügyvivők levonták a következtetést az EP-választás katasztrofális eredményéből, vállalták a felelősség rájuk eső részét, az alapvető demokratikus normákhoz tartva magukat.

Döbbenettel – ha nem is meglepve – figyeljük, hogy az SZDSZ vezetőinek, tisztségviselőinek egy része még mindig nem érti, mekkora a baj. Nem érti, hogy az SZDSZ a végét járja, s hogy ami ennél is szomorúbb, mostani magatartásuk tovább lökdösi a pártot a kínos vég felé. A legnagyobb probléma mégis az, hogy az SZDSZ agóniája kivezeti a politikai térből a magyar liberalizmust. A Szabad Demokraták Szövetsége mai állapotában nem alkalmas a liberális értékek képviseletére, sőt, a helyzet ebből a szempontból napról napra romlik.

A katasztrofális június 7-e óta az SZDSZ testületeiben egyetlen vitát, beszélgetést sem tudtunk lefolytatni arról, miképp lehetne ismét hitelessé, elfogadhatóvá, pláne szerethetővé és választhatóvá – no meg tényleg liberálissá – tenni a pártot, miképp kellene megváltoztatni az SZDSZ politikáját ahhoz, hogy újból a liberális értékek hiteles képviselőjévé válhasson. A párton belüli erőcsoportok küzdelme teljesen független ezektől a céloktól, kizárólag a maradék hatalmi eszközök megszerzésére irányul. A frakció látványosan függetleníti magát a párttestületektől, a frakcióvezető eleve kizárta, hogy követné az új pártvezetést, amennyiben az a Bajnai-kormány mára feltétel nélkülivé vált támogatásának megszüntetését határozná el, mi több, a frakcióvezető és hívei készek obstrukcióval megbénítani az Országos Tanácsot, ha az számukra nem megfelelő döntést készül hozni. Ott tartunk, hogy azok maradnak kisebbségben a képviselőcsoportban, akik nem akarnak csukott szemmel megszavazni szakmailag és morálisan vállalhatatlan, összefércelt, alkotmányos problémákat felvető törvényeket, és akik nem a szavazatuk automatikus „leszállítását” tartják egyedüli politikai ambíciójuknak.

Többen nyilvánvalóvá tettük, hogy ilyen körülmények között nem akarunk részt venni a tisztújítási folyamatban, mert értelmetlennek látjuk a küzdelmet és egyre reménytelenebbnek az SZDSZ-en belüli helyzetet. Komolyan mérlegelnünk kell, lehetséges-e, érdemes-e még az SZDSZ-en belül megfogalmazni a liberális alternatívát.

Egy biztos: számunkra a szabadság és szolidaritás értékeinek képviselete, a magyar liberalizmus hitelességének helyreállítása a legfontosabb. 

Ezért tenni akarunk és tenni fogunk.

60 komment

Címkék: politika közélet szabadság liberális szolidaritás

A bejegyzés trackback címe:

https://szabadsagszolidaritas.blog.hu/api/trackback/id/tr991218909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szcs 2009.07.01. 02:25:37

Érdeklődéssel várom, hogy elnökjelöltjeink milyen programmal állnak elő, azaz hogyan fogalmazzák meg a liberális alternatívát.
Az ország mai politikai közérzülete számára csakis egy önálló párt programja lehet hiteles, majd akkor, ha letelik a koalíció miatti büntetésünk.
Sziky Cs.

2009.07.01. 05:30:02

Olvasom, hogy Léderer András és az SZDSZ Új generáció vezetői kiléptek az SZDSZ-ből. Ezzel ők a maguk részéről megadták a választ a "szabadság és szolidaritás" blogban felvetett problémára, bár abban még lebegtetés volt a válasz. Ha jól értem, akkor a vagyonadó mentén szakad a párt, és egy új liberális párt létrehozása felé mozdultak el ők, ill. ez várható a többi vagyonadó ellen voksolótól, ill. e nyilatkozat aláíróitól.

Liberté, Egalité, Fraternité! 2009.07.01. 06:45:58

Nagyon hibás lépésnek tartom, hogy az SZDSZ több, számomra rokonszenves tagja / vezetője kilépett a pártból, és átadta a helyet Kókáéknak.

dei · http://erdei.aplus.pl 2009.07.01. 07:37:54

Valóban,amikor baj van, de általában is a józan ész szerint is, az összefogás előrébb visz, mint az akár valós és fontos értékekhez, érdekekhez való merev ragaszkodás.
Mégis fölmerül a kérdés, hogy meddig lehet kompromisszumokat kötni.

Liberté, Egalité, Fraternité! 2009.07.01. 07:48:28

Egyáltalán nem gondolom, hogy kompromisszumokat kellene kötni Kókáékkal. De a kompromisszumkötés és a párt nekik való átadása között elég széles a zóna.

Gyömrő 2009.07.01. 07:50:21

-Már két évvel ezelőtt úgy éreztük, elveszitek tőlünk azt, amit rég óta magunkénak tartottunk, de most végleg elveszítjük.

Nem értjük miért ragaszkodtok az elvtelen politikátokhoz, akik kifejezetten csak a megélhetéseteket és karrieretek látjátok abban, ami nekünk egy életérzés, egy magatartásforma, egy erkölcsi kérdés és egyszerűen az, aminek magunkat gondoljuk.

Csalódottak vagyunk nagyon.

Miért akartok a pénzetekkel, kapcsolataitokkal a pálya szélére szorítani olyanokat, akik hisznek nagyon mélyen valamiben.

„Miért fontos nektek ez a pár hónap?” -mert tovább veletek nem megy, mert mi a tagság a szavazók nem olyanok vagyunk, mint ti.

Nektek felelősségetek van, hogy a velünk együtt gondolkozóknak, nem lesz képviseletük, felelősségetek lesz, abban hogy hazánkban akkor, amikor a rendszerváltás óta ránk lenne a legnagyobb szükség, nem leszünk együtt. Nektek ez nem fontos -csak, az- hogy a kuratóriumokba megkapjátok a tiszteletdíjatokat és...

A frakcióban ülő nagyjaink létre hozták ezt a pártot, és most felszámolják…Hát ez van.


Gyorsan lettél pártunk elnöke és gyorsan szét is verted azt -János, kóka jános!

Egysejt 2009.07.01. 08:54:21

Azt gondolom, hogy itt már csak valami radikális lépés jelentene mentőövet, viszont azt nem látom, hogyan lehetne mindezt az SZDSZ keretein belül véghez is vinni. Az erőviszonyok nem megfelelőek hozzá. Ezért véleményem szerint valami új kellene, az viszont rettentő gyorsan, mert kicsúsztok az időből.

Liberté, Egalité, Fraternité! 2009.07.01. 09:46:14

Én katasztrófának tatom a mai SZDSZ-frakció FELÉT, de attól még nem fogok kilépni a pártból.

Micimedwe 2009.07.01. 10:22:48

Szerintem is új pártra van szükség.

borbelykati 2009.07.01. 11:24:55

@szcs: nem is tudom...kicsit gyors nekem ez az elnökváltás és nem hiszek a hatékonyságában sem igazán. A Lederernek abban teljesen igaza van, hogy ez a párt fogságba esett, csak sajnos ez nem tegnap kezdődött, Kóka nme ok, hanem okozat, ezeket nem kéne keverni. Az ősbűn akor követtetett el talán, amikor félreértettük(? én ugyan nem! el is mondtam párszor, csak a kutyát se érdekelte..) a "társadalmi megbizatásunkat", azt hitték nagyjaink, hogy "igazi párt a politikai hatalom megragadására törekszik első helyen, attól igazi párt". És az angol liberálisok? Könyörgöm, ők nem igazi politikai párt talán? Nincs funkciójuk? Nincs hatásuk az eseményekre? Nincsenek politikusaik? Mi lett a sorsa a végrehajtó hatalomba bejutott és ott regnáló liberális pártokkal? Vajon megmaradtak a szabadság és szolidaritás pártjainak? Az FDP? Haiderék? A hollandok? Egyetlen - nagyjából ilyesmi pártot ismerek, a kanadait. De ott ugye a kisebbségi kormányzás a normális, a világnak egy igen tanulságos és fura része, nehezen hasonlítható a mi európai viszonyainkhoz, bár európaibb, mint az USA. Bocs, elkalandoztam. A lényeg, hogy szvsz újra kellene alakulni a szabadság és szolidaritás pártjának, új néven, semmiképpen sem tömegpárti ambíciókkal, tiszta elképzelésekkel az eljátszott bizalom visszaszerzésének egyetlen lehetséges útjáról: semmi formális hatalom, annál több informális tekintély, a társadalom igazi morális kérdéseire adott válaszokkal, amelyeket nem kinyilatkoztatunk, hanem a mindennapokban is gyakorlunk, a minden ember iránti tisztelet és empátia segítségével megérteni, mi mozgatja az emberek fantáziáját, mi helyett pótcselekszenek, amikor a politikai demagógiák foglyaivá bűvölődnek...nem válasz, hogy vállaljuk a kormányprogramot, de az sem, hogy ellenezzük. Nem válasz, hogy kemény elveinket megvalósítjuk, hogy embertársaink egy része abba belerokkan is, a kisebbségeket úgy védjük, hogy nem értjük és tagadjuk / elhallgatjuk a többségi idegenkedés okait, a tüneteket kezeljük megható vagy felháborító, de mindenképpen hangzatos nyilatkozatokkal, ahelyett, hogy a gyökereket próbálnánk gyógyítani. Ebből a szempontból momentán nincs annak jelentősége, hogy melyik jelölt milyen progtramot hirdet. Kinek?

amurihal 2009.07.01. 16:34:36

Sziasztok!

Szerintem meg kell várni mi történik szombaton. Ennél jobban nincs értelme gyengíteni az SZDSZ-t, ha vele folytatódik valami, ha nélküle. Ez csak az ellenfeleinek okoz örömet. Ez az állapot csak azoknak kedvez, akik a széles nyilvánosság előtt minden egyes hibát felhasználtak a szervezet ellen. A politikai nyilatkozatok szükségesek, még ha nem is túl szerencsések, nyilván ezek inkább belülre üzennek. Ezt nem kéne még jobban élezni. A szombati nap el fogja dönteni merre érdemes továbbmenni, bár illúzióim nincsenek, de adjunk lehetőséget annak, hogy nem kell az SZDSZ-t teljesen megsemmisíteni ahhoz, hogy kialakuljon egy önálló liberális szervezet.

gatakacs 2009.07.01. 18:20:45

@Liberté, Egalité, Fraternité!: Miért? Szerinted marad más választása az embernek? A Kókáék társasága úgy ragaszkodik az általuk mélybetaszított párt vezetői székeihez, mintha oda lennének heggesztve. Ameddig ez a társaság szőröstől-bőrőstől nem mond le, és nem adja át a helyét, addig az SZDSZ gyakorlatilag halálra van ítélve. Szerintem magát gerincesnek valló liberális ehhez nem adhatja a nevét!

borbelykati 2009.07.01. 20:47:22

@amurihal: Jut eszembe magunkról a gödörbeesett kismalac története, aki haragosan visítozott a gödör mélyén a kijutás reménye nélkül. Arra jött a nyuszi, látta mi történt, azt mondta:
- Szegény kis barátom, hát ilyen szerencsétlenül beleestél ebbe a nagyon mélybe! Na várj egy kicsit, hozok egy létrát, amin ki tudz mászni!
Mire a kismalac ultramérgesen:
- NEM VÁROK!!!

Hát Halacska, persze, hogy várunk szombatig, és az el is jön és utána nem meglepő módon vasárnap lesz. A szadi teljes megsemmisítése megtörtént régesrég...

A megújulására se mi adunk-nem adunk esélyt, az eldől magától. Erőszakkal - akarattal se benntartani, se megváltoztatni nem lehet senkit. És nagyon rosszkor jön ez az egész, erre céloztam. A Kókának abban igaza van, hogy a válságban taposunk - reálgazdasági szinten még mindég lefelé, s ha legalább a pénzügyi vonalat stabilizálni tudja ez a komány, hát ne legyünk at akadályai. De vajon ténylegesen tudják-e stabilizálni? Belülről egyáltalán lehetséges-e? És egy előrehozott választás reálgazdasági-pénzügyi következményeit fel tudja-e mérni ma bárki is? És a politikait? A bel- és külpolitikai következményeket? De vajon mennyiben térnek el ezek a következmények az idejekorán - azaz, tavasszal - soronkövetkező rendes választások eredményeinek következményeitől? Hát ezek az igazi dilemmák! Én őszintém csodálok mindenkit, aki ebben a helyzetben válallja az elnökjelöltséget és szívesen megkérdezném, biztos-e benne, hogy ő most valóban potens? Ismeri és válalja a felelősségeket? Végiggondolta? Mert ugye, csak halkan mondom, Fodor Gábor még mindég igen nagyon okos és felelősségteljes ember, aki bizonyára képes és hajlandó levonni a jövendőkre nézve a most kialakult szitu tanulságait. És egy bölcsebb küldöttgyűlés valszeg azt javasolná, fontolja meg a lemondását, nem ő, és főleg nem csak ő hozta vesztes helyzetbe a szadit, vállalja tehát tovbbra is az elnökséget és valósítsa meg bátrabban az eredeti programját, s csak annyit igazítson rajta, amennyit Kleopatra halála óta a viperák elő kebleken való melengetésének egészségtelen voltáról való tudásunk megkövetel: ne csak tisztújítás legyen, de tagkönyvcsere is, ha szabad ezt a kifejezést használnunk. Hirdesse meg, hogy ez a politikai csoport nem karrierépítésre és nem is megtollasodásra jött létre eredetileg és most sem erre való. Az újítsa meg a tagságát, aki hajlandó önzetlenül dolgozni, életével, minden apró megnyilvánulásában jó példával szolgálni, nem esik neki se ellenfelének, se versenytársának, még kevésbé tagtársának, nem farizeuskodik, alapvetően embertisztelő, és megértő, tisztakezű- és szájú. Aki nem ilyen, az próbálkozzon valahol máshol! És még miélőtt a Lehet Más a Politika nevű párthoz állna át tömegesen tanult ifjúságunk, azért ajánlanám, ugyan olvassák el kellő tisztelettel és figyelemmel Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni? c. könyvét. Nem túl hosszú, nagyon tömör és világos, sok muinden megérthető belőle, amiről TGM beszél és néha furcsálltuk/juk, sőt, az is, milyen csapda lehet maga a mi LEMP-ünk. Ne Michnik jusson az eszükbe, de még csak ne is a Solidarnost, ez is csak egy önmegvalósítási és birtoklási szándékú párt, aki létezéspártinak álcázta magát. Bocsi, sokat beszélek, nézzétek el nagyitoknak....

12szer 2009.07.01. 20:50:55

Az alábbi gondolatokat megyei választmányi űlésre fogalmaztam.
Elnézést, ha próbára teszem türelmeteket.

Egy liberális, tudományosan nehezen igazolható, gondolatai.


Ebben a dolgozatban nem szeretnék a viszonylagosság bűnébe esni, egyszer sem fogom mondani, hogy igen de… Következetesen és szigorúan arról írok, amit rossznak vélek, és nem arról, hogy ahhoz képest … milyen.

Félre az önsajnálattal!

Ha olvasmányaimra, például a Gilgames eposzra, a Bibliára vagy a Népszabadság sok ezer számára gondolok, akkor elmondhatom, hogy helyzet mindig volt és, hogy leginkább aggasztó. Virág et. szavaival: „… a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.”. Ebből az évezredek óta „fokozódó” helyzetből, annyit kiokoskodtam, hogy a közösségek, az egyének nem nehézségeikben, hanem inkább az arra adott válaszaikban (tetteikben) különböznek egymástól.

A nemzetközi helyzet (ami fokozódik)

A világ (benne Magyarország) valamilyen hitelválságnak nevezett izétől szenved, amit –állítólag- a pénzügyi (és kormányzati) szervezetek mohósága okozott. Engem, aki nem vagyok közgazdász, a fedezetlen váltó kibocsátására emlékeztet a dolog. Nem hiszem, hogy a „fedezetlen váltót” Magyarországról bocsátották ki, és azt sem, hogy a válságot mi fogjuk megoldani. A következmények mégis kíméletlenül érintenek, olyan ez mind az árvíz: Nem mi hoztuk az égi áldást, mégis meg kell küzdenünk vele.
Azzal egyetértek, hogy célszerű a pénzügyi válságot gazdasági szakemberek bevonásával kezelni, és ha a politika csak pénzügyi válságkezelésről szólna, akkor egyetértenék a „szakértői kormány” gondolatával, mivel a politika nem erről szól ezért határozottan nem.

Továris konyec, avagy a fürdővízzel együtt a gyereket...

Az elmúlt húsz év története lényegében sikeres kísérletek sorozata arra, hogy ismét a hárommillió koldus országává váljunk.
Első lépésként meglévő piacainkat, a vidék termelési kultúráját számoltuk fel. Valamilyen illúzió miatt és nem kevés kényszerből teljesen nyitottá, védtelenné tettük a nemzetközi nagytőkével szemben a magyar gazdaságot. Ebben az időszakban a rendszerváltó országok közül hozzánk áramlott leginkább a tőke, hozva magával áldást és átkot. Az áldást nem tudtuk megosztani, az átoktól ma is szenvedünk.
A rendszerváltás rendellenességei miatt az egyéni és közösségi érdekérvényesítés lehetősége beszűkült. Ma a verseny szabadsága helyett a szabad verseny érvényesül, melyben mindig az erősek, sőt az erősek versenykorlátozó szövetsége győz a gyengék és kisebb gazdasági erővel rendelkezők felett, ahol a multinacionális vállalkozások, a bankok foglya a politika, a média és kiszolgáltatottja nagyszámú mikró, kis és középvállalkozás valamint magánszemélyek tömege.
Mára a munkavállalók szervezkedése gyakorlatilag megszűnt, a fogyasztók kiszolgáltatottsága jelentős.

A falvak népe a legszegényebb

A falvak termelésből és fogyasztásból egyaránt kizárt lakói termelő eszközök, munka, föld és termelési kultúra nélkül, a színvonalas oktatástól, egészségügyi ellátástól megfosztva élnek. A még talpon lévő gazdálkodóknak nincsenek értékesítési, beszerzési szervezeteik, jelentős adminisztrációs terhekkel, magas költségen termelnek, költségeikhez képest nyomott áron értékesítenek, áraikkal Magyarországon és az unióban is versenyképtelenek.

A jog

Megingott a jogbiztonság, nincs jogegyenlőség. A folyamatos törvénymódosítások kikezdték a törvény tekintélyét, nehezítik a jogkövető magatartást, növelik a jogi kiszolgáltatottságot, lehetővé teszik a törvény alóli kibúvást.
A hatalmi ágak függetlensége.
A bíróságok, az ügyészség az alkotmánybíróság függetlenségüket megtartva a politika szereplőivé váltak. Legalábbis ügyeikhez való hozzáállásból bennem, az avatatlanban ilyen érzéseket keltenek. Másrészt a bírósági perek korlátlanul elhúzhatók, gyakori az egymásnak ellentmondó, vagy előítéletes határozat. Néha úgy tűnik, hogy ezen szervezetek nemcsak a politikától, hanem a társadalomtól is függetlenek, legalábbis társadalmi ellenőrzésük nincs. Az őket érő kritikákat, mint politikai beavatkozást utasítják vissza.

A rendőrség

A rendőrség, szegényellenes (ezen belül cigányellenes). A bűnüldözés nem lép túl a kis halakon. Nem ismertek az olajszőkítés milliárdosai, a fém tolvajok orgazdái, a borhamisítók, és a lakásmaffia meggazdagodott csibészei. Az ellenük fellépni próbáló rendőrök ilyen-olyan módon eltűnnek. Joszip Tot, és Kaja Ibrahim nevének említése könnyen rágalmazási pert eredményezhet, az egészségügyben működő hálapénz-maffiáról szólni nem lehet, hálapénzből felhalmozott vagyonok vizsgálata szóba sem kerül. A cigánybűnözés lassan polgárjogot nyerő fogalma ártatlan százezreket bélyegez meg.

A parlament és politika

A közvélemény előtt tekintélyét veszített parlament folyamatosan az alkotmányos mulasztás állapotában van, a pártok közötti kapcsolatok a konszenzus, a kompromisszum teljes hiányával és a konfliktus totálissá válásával jellemezhetők. A pártfinanszírozás, a párt pénzek forrása és felhasználása nem átlátható. A parlamenten kívüli pártok politikai lehetősége kicsi.
Megjelentek szélsőséges, félkatonai szervezetek, melyek szervezésében, integrálásában jeleskedő párt nagy (a rendszerváltás óta parlamenten kívüli pártként példátlanul nagy) politikai sikert ért el.
A vidéki önkormányzatokban a szegénység elleni politika mára szegényellenes politikává vált. Az elesettekkel szembeni szolidaritás hiánya nemcsak rájuk, hanem a falvakban tekintélyes befolyású egyházakra is jellemző.
Köztársasági elnökünk magatartása megosztó, pártos. Állami ünnepeinktől látványosan távol tartja magát, kirekesztő megnyilvánulásokkal szemben inkább megengedő, mint tiltó.

A családvédelem

A családvédelem lehetősége kicsi, gyakorlata lehangoló.

A fogyasztóvédelem, „belső ellenőrzés”

A fogyasztóvédelem, az ellenőrzéssel megbízott kormányhivatalok, az autonóm jogállású központi államigazgatási szervek, a parlamenti ellenőrzés szerveinek működése erőtlen, a bandákba tömörült multinacionális szervezeteknek és a parlamenti pártoknak kiszolgáltatott.

A társadalom

A társadalom politikai erővonalak mentén megosztott, vagy politikaellenes, a szalon rasszista, szegény-, és cigányellenes megnyilvánulásokat nem utasítja vissza, érzésem szerint idegenellenes, és szolidan homofób.
A visegrádi országokon belüli összehasonlításban a lakosság jövedelmi helyzete kifejezetten romlik. Nálunk valamikor rosszabb helyzetben lévő Szlovákia, Lengyelország lakosságának életszínvonala magasabb. Az alacsonyabb jövedelmek mellett egyes rétegek közötti jövedelmi különbségek nagyok. Magas a munkajövedelemmel (szerintem munkajövedelmet kapnak a nyugdíjasok és a munkanélküli ellátásban részesülők is, hisz munkával teremtették meg ennek fedezetét) nem rendelkezők száma, jelentős tömegek idényjellegű vagy alkalmi feketemunkából élnek, számos család számára pénzforrást csak az idősek nyugdíja, a családi pótlék és a segély jelent.

Kiútkeresés

A parlamenten kívüli pártok lehetőségeiről írtam, az-az egy, a szürkeségből kiemelkedő, és parlamentbe rövidesen bejutó párt nem igazán megnyugtató kivétel.
Az MSZP megalkuvó, határozatlan az általam igenlésre méltó kezdeményezéseiben is az. Ígéretes próbálkozásai gyakran gyámoltalansága miatt úgy fulladnak kudarcba, hogy közben másutt jó megoldásként működnek. Az MSZP a nagytőkétől várja a csodát és ebben az SZDSZ-hez hasonlóan naiv, vagy ami rosszabb a multik pénzelt kiszolgálója.
A FIDESZ és szatelitjei saját hatalomvágyuk áldozatai. Gyűlöletre alapozott politikájuk termelte ki félelmetes rokonukat, akiről még a FIDESZ vezetés nem döntötte el, hogy ellenség vagy barát. Miközben nem tudjuk, milyen szörnyű szövetségeket tartalmaz a jövő, úgy tűnik, hogy a FIDESZ kétharmados ámokfutását csak ez a párt akadályozhatja meg.
MDF, SzDSz, a legnagyobb törpék. Kétségbe esve küzdenek, már érzik a parlamenten kívüli pártok esélytelenségét, a lassú elmúlást.
Az MDF tehetséges elnöke a jobboldal kereszt tűzével dacolva, tagságával politikai irányváltását próbálja elfogadtatni. Ezen a damaszkuszi úton járva átmeneti sikere ellenére pártjának jövője bizonytalan. Politikai sikerként a „haláladó” eltörlése, üzenetként a középosztály támogatása nem tűnik kiútmutatónak. Bokros gazdasági kérdésekben már bizonyított, de mint fent jeleztem a kiút nem gazdasági, mint ahogy nehézségeink zöme sem az.
Ebben a helyzetben szövetségből elégtelenre vizsgázott, mindentudásának hitétől arrogáns SzDSz liberalizmusa olyan mind a herélt férfi szerelme. A szép szavakat nem követik tettek.

Tettekre szükség lenne.

Méghozzá liberális tettekre. Olyanokra, amelyek a mostani szabad verseny helyett megteremtik a verseny szabadságát; ahol a tehetség kibontakozhat egy szegregációtól mentes oktatásban, és a minden vállalkozás számára egyenlő esélyt adó gazdasági életben; ahol az erősek túlkapásai ellen védelmet élvez a gyenge, legyen magánszemély, vagy vállalkozás; és ahol az egyoldalú szerződéskötés törvénybe ütköző cselekedet, és a legnagyobb szolgáltató sem képes versenykorlátozó magatartásra, gazdasági erőfölényének érvényesítésére. Ahol még a bankok is… Legyen ez egy befejezetlen mondat.
Olyan liberális tettekre lenne szükség, ahol az uniós pályázatokon szerezhető pénzek nem az erős vállalkozások helyzetét javítja, tovább rontva a verseny szabadságát, hanem a leszakadók, különösen a leszakadó térségek felzárkózását segíti elő; ahol a jog és jogbiztonság nem válik ügyeskedők martalékává.
Egyáltalán olyan tettekre lenne szükség, amelyek nyomán létrejövő országban megférnek egymás mellett kultúrák, vallások, nem sérülnek nők, gyermekek jogai, ahol az éhség elleni küzdelem nagyobb dicsőséget élvez, mind az éhezők elleni harc.
Csakis olyan állam lehet liberális (és gazdag), amelyik polgárai között kiegyenlíti az esélyeket.

Mindezek tudatában és a kiútra adható jó válaszok reményében csatlakoztam a SzDSz néhány prominensének felhívásához (szabadsagszolidaritas). Egyetértek azzal, hogy „…az önsorsrontó magyar demokráciának szüksége lenne egy erős, hiteles liberális pártra”

újmájashurka 2009.07.01. 20:58:32

Kezdeményezők.
Ez azért kevés, nem?

karcsibacsi 2009.07.01. 22:19:24

Szevasztok

Valami tanácskozást igértetek június végére.
Lesz ebből valami ,vagy csak tépjük a szánkat ebben a blogban.

brickinthewall- 2009.07.01. 23:08:16

Sziasztok,
Szia halacska:))
Majdnem kardomba dőltem, mikor megláttam az emiljeim között, hogy megújítható-e az SZDSZ.

De azért látom, árnyaltabb a kép.

Hát hogy a fenébe lehetne megújítani? Eddig is az volt a baj, hogy sok lelkes liberális teljesen vak volt. A sok "hátha" ide vezetett. A liberálisok széles tömegét csakis egy teljesen új tömörülés mozgathatja meg, ami lehetőleg teljesen elvágja az SZDSZ-es gyökereket. Különben marad a parttalan szájtépés és a mély agónia.
Kérdezhetném a "reménykedőket", vajon mit is vártak és várnak a kókajani mögött állóktól? Évek óta teljesen egyértelműek az irányvonalak az SZDSZ-ben. Valódi elvek nélküli hatalomszerzés és néhány gumicsont a körülöttük állóknak.

Kezdjünk új lapot, kedves barátaim...

amurihal 2009.07.02. 00:11:16

@brickinthewall-: Szia, ave kedves barátom :) Örömmel látlak :) Tudod, én azért óvatosabb vagyok, úgy gondolom, nem célszerű mindent felégetni. Egy új szervezet felépítése sok idő és hatalmas munka, bár ahogy borbelykati mondta, az maradjon csak, aki ténylegesen tud és akar is tenni valamit. Amikor indult az SZDSZ könnyebb volt és sokkal lelkesebbek voltak az emberek, ma nagyon nehéz megszólítani őket. Egyelőre szerintem az SZDSZ-ben van elintézni való, meg kell oldani a gondokat, mert anélkül nem lehet továbblépni. Sokan vannak a kiáltvány megfogalmazói között, akik aktív tagjai voltak az elmúlt éveknek, nem tudnak új lapot nyitni, amíg a régire be nem írják az utolsó bekezdést. Páran tudjuk, ez nem pár napos történet, de általánosságban ezt nem ismeri a közvélemény.

Tehát egyelőre szerintem a most létező SZDSZ-ben van munka és majd a végeredmény tükrében kell gondolkozni, hogyan tovább. Persze én csak egy buta nő vagyok.. és vannak okos politikusok.

Liberté, Egalité, Fraternité! 2009.07.02. 08:26:14

@gatakacs: Igen, van más választás. Akik nem az SZDSZ döntéseit képviselik a parlamentben, azokat például ki lehet zárni a pártból. És a következő választásra is az SZDSZ állít jelölteket, nem a frakció. Ezek hatásos üzenetek volnának.

Bookworm 2009.07.02. 08:46:45

Megnéztem, mit nyújt a konkurrencia. Az LMP célkitűzései világosak, a liberális értékrendet tükrözik. Van ugyan olyan "ultraliberális" célkitűzés, amivel nem értek egyet, de összességében az egész tetszik, és szinte olyan, mint egy kormányprogram.
Van tehát mitől tartani. Ha az SZDSZ fenn akar maradni, meg kell tanulnia újból tárgyalni, véleményt egyeztetni, jó kompromisszumokat kötni, és mindenek előtt önkritikát kell gyakorolni. Össze kell vetni a 2002. évi célkitűzéseket az elért eredményekkel, és a sikertelenség VALÓS okait kell kideríteni. Nem Fodor Gábor bűne a bukás, de talán nem is Kóka Jánosé, inkább az egyet nem értésé, közösen képviselt egyeztetett álláspont helyett a széthúzásé.
A napi politikai csatákban és az egyéni érdekek ütköztetésében a párt elfeledkezett a jövőről. Jó néhány képviselő mintha fontos gazdasági-politikai szükségszerűségeket sem ismert volna fel, vagy azt hitte, hogy a túlélés végett jobb nem támogatni (ilyen pl. a vagyonadó ügye).
Jobb lett volna tárgyalókészséget mutatni.
A koalíciós kint is vagyok - bent is vagyok állapot, az örök hezitálás bizonytalanította el végleg - szerintem - a szavazókat.
Le kell zárni a múltat, újra kell szervezni a pártot, meg kell szabadulni azoktól, akik törvénytelen akciókba bonyolódtak, újra meg kell szerezni a polgárok bizalmát. NEM kell MINDENKI politikai nézeteit, érdekeit képviselni, de tanúsítanunk kell nyitottságunkat. Legyünk népszerűek, de utasítsuk el a szélsőséges populizmust!
Én egyetértek abban, hogy a politikai párt célja a hatalom megragadása. Ne akarjunk kis párt lenni, de nem is kell mindenfajta nézet és érdek képviseletét felvállalnunk, mert a társadalom ahhoz nem eléggé homogén.
Én a sokszínűséget kedvelem, és nem akarom, hogy folyton megmondják nekem, hogy mit tegyek, minek örüljek. Szabad akarok lenni. Másfelől: a szabadságnak is vannak korlátai... (de ezt biztosan nem kell folytatnom).
Én kétségek közt ugyan, de a szabad demokratákra szavaztam az európa-parlamenti választás alkalmával. Örülnék, ha mielőbb megszűnnének a kétségeim, és visszatérne a párt népszerűsége.

riethjan 2009.07.02. 11:44:43

Én is úgy gondolom, hogy Léderer Andrásék kilépése most elsősorban azoknak kedvez, akik miatt kiléptek. Lehet, hogy nem lesz más út, mint ez, de szerintem érdemes lett volna ezzel a lépéssel megvárni a küldöttgyűlést.
Én bizakodó vagyok, és nem tartom lehetetlennek azt sem, hogy meg lehet menteni még ezt a pártot.
De ez nem megy harc nélkül. Vannak akiknek engedniük és bizony vannak olyanok is, akiknek menniük kell.
De ha nem akkor számomra is fontosabb a liberális értékek képviselete, mint az, hogy ezt milyen cégér alatt tesszük. Különösen akkor, ha a jelenlegi cégér már köszönő viszonyban sincs a napi politikai gyakorlattal.

Rózsa Misi 2009.07.02. 12:20:19

Bookworm!

Ugyan már! Valódi liberális számára az LMP a maga marxista szellemiségével és antikapitalista, antiglobalista ostobaságával, vállalhatatlan párt. Semmi közük ezeknek a liberalizmushoz. Magyarországon egyetlen liberális párt van, ez pedig az SZDSZ.

Hogy válságban van az SZDSZ, a helikopterről beugrott ejtőernyősök hibájából elsősorban? Ez igaz. De a magyar liberális párt még megmenthető. Hogy valóban az e, arra a július 12.-i küldöttgyűlése fogja kimondani a döntést. Ha ott Retkes Attila lesz megválasztva elnöknek és az ő általa megnevezett személyek lesznek többségben az Ügyvivők között, akkor az SZDSZ megkapja az utolsó lehetőséget arra, hogy vissza térve egykori önmagához, megújuljon és vissza tudja szerezni választói bizalmát.

Rózsa Misi 2009.07.02. 12:22:04

Az SZDSZ válságban van, súlyos hitelességi válságban is. Viszont még ezek mellett is ma a leghitelesebb magyar párt. Ez lehet a többit minősíti igazából negatívan.

borbelykati 2009.07.02. 13:57:25

@Bookworm: Háááát...azért csak vigyázz az LMP-vel, meg a liberalizmus - értelmezésükkel...ha igaz rád a nickneved, nem lehet túl nehéz megfogadnod egy öreg néni tanácsát, és elolvasnod a Fromm könyvet (Birtokolni, vagy létezni, Akadémiai Kiadó 1994), sokat megvilágít a filozófiai gyökerekről és a hordozott igennagy ellentmondásról. És hidd el: az igazi szabadsághoz nem kell formális hatalom. Sőt, a formális hatalom rabbá teszi az embert. Ha szabad akarsz lenni, ne törekedj rá és ne hidd, hogy azok képviselik jól a szabadságvágyat, akik hatalomra éhesek. És a politika a szó klasszikus értelmében a polis (lakóinak) dolga, nem az a cirkusz, vagy színházi ripacskodás, amivé a tömegkommunikáció által süllyeszteni hagyta magát - világszerte. A valódi megújulás hatalmi pozícióból nem megy, de hatalomvágytól fűtve sem. Márpedig abban ugye egyetértünk, hogy MEG KELL ÚJULNI? És tudod, a néppárti jelleg, a tömegpárti törekvések hatalomvágyra, valami irreális homogenizálásra vezetnek, szükségszerűen. Nem szabad erre törekedni. Ez volt az elsőből következő második főbűn. Nem szabadna újra elkövetni. Nem erre van szüksége ennek a kis hazának, se a liberális eszmének.

Bookworm 2009.07.02. 18:04:40

Mindazoknak, akik arra méltattak, hogy vitába szálljanak velem:

Arról aligha érdemes vitatkozni, hogy melyik párt hiteltelenebb. Mindegyik teljesítménye kiábrándító, kivéve az LMP mögött állókat. Ezzel azonban nem akarom azt mondani, hogy számomra az LMP kedvesebb vagy fontosabb, csak azt, hogy figyelni kell rá.

Borbelykati véleménye tiszteletre méltó. Az ajánlott könyvet még nem olvastam, de megpróbálom megszerezni. A hatalommal kapcsolatos véleményemet azért fenntartom, megjegyezve, hogy életpályám során volt elég alkalmam arra, hogy megtanuljam: aki visszaél a hatalommal, az nem érdemli meg (pedig az a legjobb benne), aki viszont nem él vissza, annak nagyon terhes lehet. Mégis, a hatalmi pozíció általában előnyt, többlet lehetőségeket jelent az életben, tehát visszautasítása érthetetlen a számomra. A hatalom minden áron való akarása (gátlástalanság, olcsó populizmus) az, amit megvetek.

Rózsa Misi túloz, ha azt hiszi, hogy az LMP marxista. Össze kellene vetni az SZDSZ és az LMP célkitűzéseit: mindegyikben találhatunk vitatható gondolatokat, de olyat, ami a kapitalizmus végromlását vetítené előre, aligha. Mindkét párt hirdeti, hogy a leszakadókat, a társadalom perifériájára sodródottakat nem hagyná elveszni, ha hatalmában állna; az még nem marxizmus.

Végül még annyit: a népszerűség nem hiba.
Legyünk úgy népszerűek, hogy elveinket nem adjuk fel!
Világosítsuk fel az embereket, hogy a paternalizmus idejét múlta, hogy nőjenek fel, önállóan mondjanak véleményt a saját ügyeikben, hogy a szabadság nem anarchia, hogy joguk van a munkához és joguk van élvezni munkájuk gyümölcsét, és tiszteletben tartjuk a tulajdonjogot, akár magán-, akár köztulajdonról van szó.
Új korszak célkitűzéseit kell megalkotni, s ha a választók visszatérnek a párthoz, nem kell megvárni a hatalmi pozícióba kerülést a kormányprogram kidolgozásával: a hatalmi pozíció elnyerésével azonnal meg kell kezdeni a kész program kivitelezését. Ehhez persze rengeteg munka kell: az értelmiségi réteg széles körű támogatása nélkül nem lehetséges. A MEGNYERENDŐ VÁLASZTÓI KÖR tehát A KÖZÉPOSZTÁLY MINÉL SZÉLESEBB KÖRE. Enélkül a szavazóbázis nélkül az egész csak vágyálom marad.

amurihal 2009.07.02. 19:48:22

@Bookworm: Attól hogy valaki szolidaritást hirdet, még nem liberális. Ma egy XX.sz-i pártnak majdnem hogy kötelező az emberjogot és a zöldkérdést megfelelő erővel képviselni. A piaccal és a gazdasági mechanizmusokkal kapcsolatos álláspontjaikra céloz Misi. Az sem mindegy a szolidaritást milyen alapokból akarod fedezni... Bár minden tiszteletem Schiffer Andrisé, aki 1990 ben is sokat dolgozott az Ifjú Szociknál, nagyon hitt abban az MSZP bölényeit sikerül pihenni küldeni, a TASZban is jól dolgozott... de ő se szeretné szerintem, ha liberálisnak gondolná bárki is.. igaz, rég láttam :)A mai világban, bárkiből bármi lehet.

Bookworm 2009.07.02. 22:39:43

@amurihal: Köszönöm, egyetértek. Mégsem hiszem, hogy az LMP marxista. Talán ha valaki rávilágítana...

karcsibacsi 2009.07.03. 06:41:50

Szerintem nem az LMP marxista mivoltát kéne megbeszélnünk ebben a blogban,hanem az SZDSZ jővőjét.Ezért ajánlom figyelmetekbe egyik tagtársunk gondolatkisérletét,amit bemásoltam ide. Ha van kedvetek olvassátok el.


Magyarországon a mai közgondolkodásnak ugyanúgy része a határon túli magyarok, illetve Trianon kérdése, mint 1920 és 1948 között minden politikai irányzatnak, kivéve rendszerváltásig a mindenkori kommunista pártokat. A ma kormányon lévő politikai elit (rettenetes tévedés – E.I.) azt hiszi, hogy a határok nélküli Európa ezt a kérdést felülírja. Nem veszi tudomásul az ehhez a kérdéshez kapcsolódó érzelmeket, sem azokat a Magyarországon (és külföldön élő) tömegeket, akiknek ez fontos kérdés ma is.
Trianon nemzeti tragédia volt. E felfogásban a korabeli bal- és jobboldali értelmiség együtt az ország polgáraival és politikusaival, egyaránt osztozott.
„Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke! Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret! Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!”
(József Attila: Nem, nem, soha!)
„Nem kell beszélni róla sohasem? De mindig, mindig gondoljunk reá!”
(Juhász Gyula: Trianon)
„Ti eldobtátok a trombitát de a trombita zeng tovább, zeng, nem a ti kezetekben, hanem a vízben, a hegyekben, Erdélyben, Felvidéken, az égen, s bennem! Én sohse mondtam: "Dönt majd az erőszak!" - most mondhatom: "Nem! Nem!"
(Babits Mihály: Csonka-Magyarország)
Trianon, illetve az ahhoz kapcsolódó 1947-es párizsi békeszerződés kérdése a rendszerváltás előtt tabutéma volt. Rendszerváltás után pedig elmaradt a kérdés kibeszélése, feldolgozása, a köztudatban való helyretétele. Ez létrehozott egy olyan vákuumot, melybe a jobboldal és a szélsőjobb egyaránt benyomult, miközben a témát a megerősödő szociáldemokrácia és elbizonytalanodó liberalizmus egyaránt figyelmen kívül hagyta. Ma Orbán Viktornak – bár hozzáállását sokan vitatják – a határainkon túl olyan híre van, hogy ő az egyetlen anyaországbeli politikus, aki egyáltalán fölkarolja a határainkon túl élő magyarok ügyét. A megerősödő Jobbik is részben e tendenciának köszönheti a sikerét. Horthy Miklós két világháború közötti rendkívüli népszerűségét az adta, hogy bel- és külföldön egyaránt fölvállalta, képviselte, és a magyar diplomácia eszközeivel szorgalmazta a területi revíziót, ill. a határokon kívül rekedt magyarok ügyét. A revízió kérdésében a korabeli politikai elit pártállástól függetlenül nagyjából egyetértett.
Ma az olyan jobbos zenekarok, mint pl. a Kárpátia, vagy az „Ismerős arcok” sok helyütt nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint a médiákban gyakran szereplő divatos együttesek. Koncertjeik sokezres nézőszámokat vonzanak, lemezeladásaik pedig sokszoros aranylemezeket produkáltak. A Kárpátia zenekar pl. több koncertkörutat tartott Erdélyben, Szlovákiában, stb., a helyi magyarok ezreit vonzva. Létrejött egy szubkultúra, melynek elsősorban a jobboldali beállítottságú fiatalok a tagjai, és amely nem jelenik meg a hivatalos médiákban, ezáltal szinte észrevehetetlen, hacsak nem tudatosan keressük vele a kapcsolatot. Mégis, e szubkultúra százezres-milliós nagyságrendben mozgatja meg elsősorban az ifjabb generációk tagjait.
A bizonytalankodó SZDSZ ezt a jelentős tömeget lényegében figyelmen kívül hagyja.
Trianon és a határainkon túli magyarok ügye nincs helyretéve a közgondolkodásban. A jobb- és szélsőjobb ugyanakkor a maga szemléletmódjával igyekszik válaszokat adni a kérdéskörre, természetesen a maga kirekesztő-kisebbségellenes-nacionalista módján, mégpedig nagy sikerrel. Ebben mind a Fidesz, mind más tőle jobbra álló pártok és szervezetek más-más módon, de nagyjából egységesek. 1920-ban Trianon kérdésében szinte a teljes magyar politika, művészet és közgondolkodás egységes volt. Ma sem az MSZP-nek, sem az SZDSZ-nek, vagyis az ország józanul politizálni akaró erőinek nincs úgymond „magyarpolitikája”, nincsenek olyan irodalmi, szakmai, politikai műhelyei, melyek rasszizmustól, irredentizmustól, ferdítésektől mentesen megpróbálnák a magyar köztudatban helyretenni a nemzeti identitást, a nemzeti sorstragédiákat. Horribile dictu, nincs, aki liberális megközelítéssel megpróbálná fölvállalni a témakör helyretételét. Ez olyan nemzeti érzelmű, de amúgy szélsőségektől, antiszemitizmustól, vagy rasszizmustól mentes embereket taszít a jobboldalra, akik azért szavaznak „oda”, mert „azok” legalább nevén merik nevezni a gyereket – igaz rosszul.
A nemzeti liberalizmus – ha sikerül létrehozni – nagy tömegeket lenne képes az SZDSZ oldalára állítani, mert végre megjelenne egy olyan józan politikai erő, mely a magyarság XX. századi egyik legnagyobb tragédiájának kérdését gyűlölet- és elvakultságmentesen fölvállalja. Nem utolsósorban 1920. óta ez lenne az első kísérlet arra, hogy a nemzeti közgondolkodást józan mederbe terelje, kifogván a szelet a jobboldal nacionalista-fasiszta-rasszista erők vitorlájából. Sőt, valójában az egykor liberális elveket valló SZDSZ lehetne az a politikai erő, mely hitelesen vállalhatná föl az ügyet, hiszen alapítói között sok ténylegesen üldözött ellenzéki politikus van.
Kossuth Lajos szellemi örökségét még a rendszerváltás után is figyelmen kívül hagyták. Politikai súlya emigrációjától kezdve haláláig, 45 éven keresztül, külföldről is érvényesült a Monarchiában. Ezt a szellemi örökséget még az 1945 utáni kommunista politika is veszélyesnek tartotta, betiltván március 15-én a hivataloson kívül minden más rendezvényt. Kossuth kései munkáiban megjelenik az a gondolkodás, mely a nemzetiségi kérdést az egyenrangúság alapján kívánta megoldani a korabeli Nagy-Magyarországon. Ez lehetne az SZDSZ pártpolitikájának alapja, s egyben kontinuitást is biztosíthatna az új nemzeti-liberális irányzat felé, bizonyítván, hogy az SZDSZ a magyar történelem legnagyobbjainak elveit kívánja továbbvinni és kiteljesíteni. A kossuthi beszédekben bőven található muníció egy nemzeti-liberális irányzat programjának kialakításához, alapvető irányának meghatározásához.
Ma az SZDSZ-ben nincsenek olyan karizmatikus személyiségek, akik beszédeikben és megnyilvánulásaikban szimpatikussá tudnák tenni a párt politikáját és szemléletét a nyilvánosság előtt. A kossuthi szellemi örökség átvétele, feldolgozása és a mai politikára való átültetése talán betölthetné ezt az űrt, feltéve, ha van olyan személyiség, aki fölvállalja ezt. Kossuth radikális szabadságpártisága nem volt sem fasiszta, sem nacionalista, sem rasszista. Ez a típusú radikalizmus az, ami ma ellensúlyozni tudná a jobboldalét. Radikalizmussal szembe csak radikalizmust lehet állítani, intellektualizmust nem, azért, mert a radikalizmus az érzelmekre hat, míg az intellektualizmus az értelemre. Történelmi példákból tudjuk, hogy az érvekkel való meggyőzés szinte mindig kudarcot vall, ha demagógiával kerül szembe. A jobboldal demagógiáját csak egy másik irányú érzelmi töltés hangsúlyozásával lehet semlegesíteni, melyet egy karizmatikus személy közvetít. Orbán Viktor népszerűségét nem a képességei adják, hanem a karizmája, mely érzelmileg fordítja felé az embereket, nem pedig meggyőző erővel. Ez kell a liberális oldalon, s mivel a mai jobboldalnak a szélsőjobbot leszámítva nincs koherens politikája és ideológiája, csak demagógiája, a kossuthi szellemiség átvétele hiánypótló lehet. Egy ilyen pártpolitikai váltással meg lehetne győzni a választópolgárokat, hogy a liberalizmus nem nemzetellenes, hanem nagyonis a magyar nép érdekeit szolgálja. Ennek hangsúlyozása – az ismert liberális politikai tévelygések miatt is – talán semlegesíteni tudná az elmúlt évek ballépéseit.
(Egri István)

borbelykati 2009.07.03. 10:31:11

@karcsibacsi: Karcsibácsi, meg ne haragudj, de ez egy nagyon jellegzetes pártbetegség-tünet: ha nincs érvényes és hiteles, megvalósítható teendő és mondandó, akkor forduljunk a multba és a romanitkus történetszemlélettől várjuk a megújulást?! A "nemzeti liberalizmus" nevű dologra Márton bá azt mondaná: olyan állat nincs is! Ld. még: TGM: Idola tribus. Az MDF azonban alakulása táján megalkotta ezt a fogalmat, és azóta a magáénak vallja. Tagtársunk gondolatai arról árulkodnak, hogy ő speciel ott jobban érezné magát. De a szadi (se az eredeti-igazi, se az új - semmilyen) nem volt - van és remélhetőleg nem is lesz multbatemetkező párt, csoport, szellemi műhely, szövetség. Ne fontolgassunk ilyeneket. Az igazi problémákat beszéljük meg, a kapcsolódó tapasztalatainkról számoljunk be, azzal többre juthatunk.

amurihal 2009.07.03. 12:08:49

@borbelykati: Szia Kati :) Azért én egy kicsit vitába szállnék Veled. Nyilván nem a nemzetieskedés a megoldás, pláne nem ilyen direkt marketing módon, de azért én emlékszem 1990-ben amikor beléptem anno, bár egy liberális családdal éltem együtt, így borítékolható volt a szimpátiám, az MDF és az SZDSZ között választottam. A rugalmas világnézetem mellett a másik érv az volt, hogy akkor nem tűnt olyan fontos kérdésnek, van nemzeti identitásom és ha igen, akkor milyen mértékű. Engem apám hazaszeretetre nevelt, hogy büszke legyek arra, magyar vagyok és ezt a büszkeséget, inkább tartásnak nevezzem. Ma van olyan liberális barátom, akivel tök jól elvagyunk, új generációs a szentem és ő maga mondja, nem tud mit kezdeni azzal, hogy van identitásom, ami nekem pl. tök fura.
Az SZDSZ, nagyon helyesen ezt magánügynek tartja, mégis az elmúlt időszakban ez inkább hátránynak tűnt egy liberális társaságban, mint előnynek. A nemzeti identitástól nem kell félni és fóbiásnak lenni vele szemben, mert nem mindegyik hajtása vad. Bródy János egy dala: gyökerek nélkül elfújj a szél.. talán erre is értelmezhető. Én úgy gondolom, ha valakinek az identitását nem vesszük komolyan, az szélsőséges választ szül. Pl. Jobbik megerősödése.

Miközben olvasok ilyen publikációkat, nagyjából megértem amit a megfogalmazója írt, de még sem érzem úgy, hogy ez lenne az SZDSZ számára a megoldás. Különben is, nem az a lényeg szerintem, hogy most milyen PR-t találunk ki, ezt Orbán Viktor jobban csinálja, többen ezért nem kedveljük. Nem azzal van baj, amit eddig képviselt az SZDSZ, bár valóban az egyházzal és a nemzeti dolgokkal szemben adós egy mértéktartó, normális állásponttal (mert ugye nem mondjuk azt, hogy a kettősállamp. népszavazás vitatható MSZP-s kampányát etikailag helyes volt némán támogatni, mikor milliókra mondták, ingyenélő haszonlesők).
Elkanyarodtam, mert ez egy összetett téma. Tehát nem azzal van gond, hogy az SZDSZ mit képvisel, hanem azzal, hogy a pillanatnyi politikai érdekek mentén ebből mit áldozott fel. Ez a szervezet megfelelően szabadelvű lehetne, hogy elférjen benne egy kis identitás is.. ha szabadelvűségét nem a napi politika alá rendelné. Így én azt gondolom, a megfelelő személyek kellenek, akik a jó minőségű nyersanyagból finom ebédet főznek. Ez az SZDSZ elsődleges feladata, vagy akár a másik szervezeté, mert a hétvége sorsdöntő lesz. Hiteles arcok, aktív támogató tábor, kiszámítható, korrekt politikai üzenetek.

szcs 2009.07.03. 21:10:42

Az SZDSZ elmulasztotta egy fontos feladatát elvégezni: Az EU-n kívül rekedt kárpátalji és vajdasági magyarság érdekeinek megfelelő programot kidolgozni és érvényesíteni. Ez ma is aktuális feladat lenne. Ha kidolgoznánk egy végrehajtható megoldást (ez is nehéz dolog, tekintve a szerb és az ukrán kormányokat), azt ellenzékben, sőt a parlamenten kívül is képviselhetnénk. De ettől még nem kellene nemzeti liberálisnak neveznünk magunkat.
Sziky Cs.

ifjLL 2009.07.04. 10:20:50

Kedves Levelezők! Az SZDSZ megújításának - és a márkanév szalonképssé tételének - lehetősége Fodor Gábor lemondásával elmúlt. Programja jó volt, ám hiába, mert elképzeléseit alapvetően Kóka Jánosék - a frakciótöbbség - nem engedték megvalósítani. Példa erre a Külügyi Kabinet működése is, amelyet a Határon túli magyarok szekciójának tagjaként volt szerencsém közelebbről is tapasztalni. Fodor - helyesen - azon az állásponton volt, hogy akkor megy a szomszédos országok magyarságához, ha van az SZDSZ-nek új mondanivalója. De nem lehetett, mert minden szakítási kísérlet a határon túli magyarságról tudomást nem vevő politikával hisztérikus ellenállásba ütközött. Pedig nem érthető, miért is nem kellene egy liberália s pártnak avval foglalkoznia, hogy segítse Trianon miatt más országok fennhatósága alá került nemzettársait szabadságjogaik megtartásában vagy visszaszerzésében. Ez nem eléggé liberális program? Már hogyne volna az! Akkor alighanem ez az egyik bionyítéka annak, hogy itt valójában már szó sincs liberalizmusról.
Tehát a párt tönkrement, a márkanév elkopott, megújulás csak új formáció keretein belül képzelhető el. Olyan formációban, amely kiérleli álláspontját a legfontosabb társadalmi-politikai kérdésekkel kapcsolatban, nem akar feltétlenül 2010-ben rögtön bejutni a parlamentbe (pl. azért nem, nehogy rossz kompromisszumokat kelljen kötnie). Számos alapillért újra kell építeni, ezek közül most csak a határon túli magyarok helyzetét emelném ki. Azokkal a hozzászólókkal értek egyet, akik látják annak a lehetőségét, hogy evvel a problémával súlyának megfelelően, de nem populista megközelítéssel foglalkozzunk. És itt van egy légüres tér, amelyet be lehetne tölteni. Anélkül, hogy ezt most hosszasan fejtegetném, csak röviden utalok arra, hogy vállalkozások ösztönzésétől kezdve az oktatási intézmények közötti kapcsolatok további segítésén át a közlekedési összekötettések javításáig számos olyan terület van, ahol lehetne mondanivalónk. És természetesen nem kerülhető meg a kettős állampolgárság kérdése, különösen a vajdasági és a kárpátaljai magyarokat illetően. IfjLL

Bookworm 2009.07.04. 11:13:47

@karcsibacsi: Attól tartok, a trianoni diktátumra illetve következményeire az SZDSZ még nem találta meg a megfelelő választ, álláspontot, de ezzel nincs másképpen a többi magyarországi párt sem.
Fel kellene végre dolgozni ezt a témát, mert máskülönben soha nem is lesz megfelelő válasz.
Az alaphelyzet az - bármi volt is előtte -, hogy a történelmi Magyarország területének és lakosságának jelentős részét az I. Világháború győztesei elvették. Ez örök fájdalmunk marad, ameddig az országhatárok jelenlegi állapotukban megmaradnak, és választóvonalként működnek szomszédaink felé. Minden, ami az elválasztást hangsúlyozza, csak a fájdalmat hosszabbítja meg illetve növeli. Éppen ezért a nacionalizmus, irredentizmus mindannyiunk kárára van, mert az elválasztást tartósítja. (Arra gondolni sem érdemes, hogy erőszakkal szerezzük vissza az elvesztett területeket.)
A kiutat csak az európaiság, a határok lebontása jelentheti. Ebben a magyar jobboldal eddig nem volt partner, habár OVi láthatóan nagyon akarta, hogy az ő vezérletével lépjünk be az EU-ba...
Ma az anti-globalizmus a sikk - a nacionalista/revizionista nézetek divatba hozása miatt -, de a divat elmúlik. Eredményeket kell felmutatni a határon túliak támogatásában, anélkül, hogy a szomszédos államok érzékenységét túlzottan sértenénk, és tárgyalásokon kell békés szándékainkat kölcsönösen bizonyítanunk. Ugyanakkor ki kell kérnünk magunknak az ellenséges lépéseket, mint pl. az új szlovák nyelvtörvény által a kisebbségi nyelvhasználat erőszakos korlátozását.
Problémánk nem egyedül álló, példa van előttünk elég: Schleswig-Holstein, Szudéta-vidék, balti államok, stb. A jó példát kövessük!

borbelykati 2009.07.05. 00:28:25

@amurihal: Szia, Halacska! Biztosan bennem van a hiba, és félreérthetően fogalmaztam. Nekem, a zsidó anya és horvát katolikus apa gyerekének is van jó kemény magyar identitástudatom, a gyerekeim magyar népmeséken és csángó dalokon nőttek fel, a lakásom tele van sajátkezű keresztszemeseimmel, a dajkám menekült székely asszony volt, szóval amit csaak akarsz ezen a címen sokszínű kis családunkban minden megvolt. Nem az a probléma, hogy foglalkozunk a határon túlrekedt maradék magyarság problémáival és igyekszünk segíteni nekik. Az a baj, ahogy tesszük. A Trianonozás a szomszéd államokban riadalmat, megtámadottság-érzetet gerjeszt, és nem csak a Slota-félékben. A félretekert szlovák nyelvtörvény is ilyen folyamatok egyik dicső eredménye. Akinek vannak kinnt hozzátartozói, barátai, az tehet értük és ismerőseikért is, vendégül láthatja őket, segíthet felderíteni a nyári szabadegyetemi lehetőségeket, küldhet, vagy ajánlhat könyveket, levelezhet velük, hogy ne csak a sokszor nagyonhülye sajtónak legyenek kiszolgáltatva információ-ügyben, és ezer más lehetőség van ezen túl is. Politikai jelszóvá tenni, zászlóra tűzni a Trianoni Tragédia Feloldását szerintem súlyos szereptévesztés lenne. Szlovákiai és erdélyi barátaink sajátos szempontjait mi nem nagyon ismerjük és főleg nem vagyunk kellően naprakészek velük kapcsolatban, a rutinból űzött Nagy Öblögetések és Döbbenetek pedig nem hoznak nekünk hitelt. Szebb tanúságtétel a kiterjesztőleges magyar identitásunk mellett a Múltunk Jövője Tisza-túránál nehezen képzelhető el, ezt kellene eleveníteni, Dunára- esetleg a Drávára - vinni, ott van a gyönyötű Vend-vidék, Zala, Vas, nem muszáj mindenkinek evezni, lehet biciklizni is, az egy durranás lenne azért, jó példa, romantikus hívogatás a fiataloknak, és lehetőség mindemellett a jóízű beszélgetésekre, együtt - örülésre, ismerkedésre a helybeliekkel, ilyesmik. És legfőképpen csinálni kéne, nem pedig csak beszélni róla. És természetesen be lehet járni akár csoportosan is a régi magyarlakta vidékeket, csak nagyon kell vigyázni az ottani többségiek érzékenységére, és barátkozni velük, megtanulni a legszükségesebbeket az ő nyelvükön is, ezzel segítemi lehet, oldani talán a feszültségeket, és semmiképpen sem növelni azokat. Csak erre gondoltam.

12szer 2009.07.05. 11:36:43

Szívemből szóltál Kati! Mit kezdhet a nacionalizmussal egy olyan keverék (következetes nacionalisták szerint korcs) mint amilyen, pl. én vagyok.
Üdvözlettel: Sz. Rezső

amurihal 2009.07.05. 11:43:40

@borbelykati: :-) nincs vita köztünk. És azért én emlékszem 1988-89-re, amikor nem kevés teherautó indult át a határ túloldalára. Mi is hasonlóan neveljük gyerekeinket, de azért néha nekem is érthetetlen volt az SZDSZ reagálása az ilyen dolgokra. Ezért mondom, nincs semmi baj azzal, hogy ehhez a témához viszonyulunk, maximum mi magánügynek tartjuk..

Nem tartom jónak, ha kizárólag ebben látja valaki a megoldást a hazai liberalizmus számára, bár kétségkívül egy szelete. Egy dolgot kiragadni, nem egészséges. Trianon.. nem az a gond, ha erre emlékezik az ember, történelmi esemény, ami akár még rosszul is eshet. A katarzis azonban szükséges és nem mindegy, hogy egy szélsőjobbos társaság akarja ezt megadni, vagy egy nyitott, toleráns liberális. Ez bizony feladat. Nem lehet lesöpörni ezt a témát, hanem megfelelő választ kell rá adni és nem úgy, hogy mindenkit lenácizunk. A politikai szereplőknek feladata és felelőssége van és nem mindig olyan kérdések merülnek fel, amikre kellemes és könnyű a válasz.

Ha valami csodaszert akarunk itt találni, az nem fog menni. Mert ahogy olvasom, nem sok mindent tudunk itt mondani, mi legyen, ami eddig nem volt. És nem is erről szól szerintem, mert most kitalálunk vm. eladhatót? Hogy csúnyán fogalmazzak, a portéka meg van.

Ne essünk abba a hibába, hogy az ellenfeleink vádjaihoz igazítva akarjuk önmagunkat poziciónálni. Világos válaszokra van szükség és lelkiismeretes munkára.

Liberté, Egalité, Fraternité! 2009.07.05. 23:56:51

Nincs csodaszer, de még állva meghalni is jobb, mint átadni a pártot Kókáéknak.

Bookworm 2009.07.06. 11:12:04

@Liberté, Egalité, Fraternité!: Nem arról vab szó, hogy ki kinek adja át a pártot. Arról van szó, hogy lesz-e még SZDSZ?

borbelykati 2009.07.06. 23:55:10

@Bookworm: Liberális párt biztosan lesz, csak az nem biztos, hogy SzDSz-nek fogják hívni. Az is valószínű, hogy lesz néhány parlamenten kívüli évünk. Dehát a néhány év a történelemben egy pillanatnál is kevesebb, ettől nem kell kétségbeesni. Ld az osztrák sógoroknál az FPÖ szétesését, Heide Schmidt gyomra nem bírta tovább a rémes Haidert és az ő irányvonalát, kilépett és alapított egy új pártot. Talán már visszakerültek a parlamentbe, ezt nem tudom biztosan, de jó tíz évig biztosan voltak kívül. Mégis, azért a jó osztrákok tudtak róluk, és ki síma tisztelettel, ki a szent őrülteknek kijáró tisztelettel emlegette őket. Az erkölcsi súlyuk nagyobb volt és maradt, mint az FPÖ-nek valaha is volt. Úgyhogy ha éppen optimista akarok lenni, az ő példájukra kell gondolnom.

amurihal 2009.07.07. 15:08:39

@Liberté, Egalité, Fraternité!: Gondoljátok elég, hogy egy valakivel nem?

Bookworm 2009.07.07. 15:40:03

Nem szeretném, ha az elnökválasztás személyi szimpátia kérdésévé alacsonyodna le. Tudomásul kell venni mindenkinek, hogy
- egységben az erő,
- másoknak éppen olyan fontos a saját véleményük, mint nekünk a miénk, tehát
- türelmesnek kell lennünk, ha segítőtársakat akarunk szerezni bármilyen program végrehajtásához.
Szerintem Fodor Gábor alkalmas lenne elnöknek, ha hajlandó volna folytatni, és ha a tagság megértené, hogy neki nem személyes hibája a választási kudarc. Másfelől a töretlen személyes karrier sem garancia arra, hogy az újonnan megválasztott személy jó pártelnök lesz...

borbelykati 2009.07.07. 22:24:34

@Liberté, Egalité, Fraternité!: Nem is! De van énnekem egy emlékem: a fehér házban volt - talán a második ciklus idején, amikor éppen szintén válság volt talán koalíció/nem nem soha ügyben, és a folyóson a tanácsterem előtt szorongott mindenki aki nagyon számított és nem volt képviselő, többek között Kis Jancsi is. Az idegességtől reszkető hangon kérdeztem tőle: János, most mi lesz velünk? Hát ekkora széthúzás...megszűnik a párt?! Azt felelte a szokott nyugalmával: nyugi, majd letisztul ez a helyzet és ha kell, hát hagyjuk ezt leesni és csinálunk egy másikat. Jajj, Jánosom, hát hol vagy most, amikor itt a vihar?!

amurihal 2009.07.08. 13:09:20

Tükrében a mai híreknek, lehet jobb, ha egy új szervezetben gondolkodik mindenki. Már talán azért sem kell aggódni, hogy határozatképtelen lesz az ülés.. egyszerűen lehet nem is lesz. Ámulattal tölt el, hogy az alapszervezetek, akikről eddig semmit nem tudott az átlag választó (lakhelyemen most néztem meg, kik az alapszervezeti tagok, itt születtem, itt élek, de egyet sem ismerek, holott elég sokat foglalkozom politikával), most hirtelen milyen aggódással viseltetnek, hogy minden jogszerű legyen. Csak tudnám mit akarnak „megmenteni”.. lassan szétvernek mindent.

Nagyon úgy néz ki, vagy paktum, vagy aki ezt már nem bírja elviselni, az kilép. Az idő csak múlik.. mi meg, a (megmaradt) szavazók, unjuk.

dei · http://erdei.aplus.pl 2009.07.09. 20:39:33

Karcsibacsi,
amikor az SZDSZ nem tud, vagy nem akar valamilyen kérdésben (és ezekből egyre több van) akkor azt vagy átutalja az egyén körébe, vagy jelszavakba menekül.
Nem mindig volt ez így, bizony, hogy az SZDSZ és ősei nagyon sokat tettek a külhoni magyarságért.
De nehogy azt hidd, hogy csak a magyarság és Trianon kérdésében nincs valós mondanivalója a pártnak, ugyanez a helyzet a romaoktatással, a romatársadalom egyéb kérdéseivel.
Mert az nem válasz, hogy mindenki rasszista, aki szidja a romákat.
De és sőt, ha még így is lenne, akkor sem az egy politikai párt szerepe, hogy mindenkit lerasszistázzon, hanem az, hogy egyrészt értelmes vitába szálljon, másrészt legyen értelmes mondanivalója.

dei · http://erdei.aplus.pl 2009.07.09. 20:49:25

Demokrácia változást az SZDSZ-ben!
1) Általános elnökválasztás legyen, a tagok titkos szavazással válasszák meg az elnököt!
2) Folyamatos belső közvéleménykutatást, a kutatások eredményének közzétételét és az erdemény tiszteletben tartását a párt politikájában!
3) Az OT tagokat és a megyei elnököket a megyék tagsága válassza meg általános szavazáson!
4) Polgármesterek ne lehessenek OT tagok és megyei elnökök, sem országgyűlési képviselők!
5) A választott pártfunkciókat betöltők félévente kötelezően, írásban számoljanak be munkájukról a tagságnak.
6) Fontos, stratégiai kérdésekben az OT -én kívül a megyei választmányoknak is köztelező legyen állást foglalni, írásban!
7) Lehetőséget kell adni választói - szimpatizáns listán való részvételre. Az ezen a listán szereplők választás útján válasszák ki a a párt által állított jelöltek közül a párt listáin szereplők sorrendjét!

A pártdemokrácia teljes újragondolása szükséges.

heindlpeter 2009.07.12. 15:53:03

Dei szándékát a párttagság jogainak helyreállítására teljes egészében osztom. Javaslatainak többsége azonban nem tűnik célszerűnek.
A 4. pontja kifejezetten demokrácia-ellenes. Egy korrupt és a demokrácia kultúrájában még nem erős államban nagyon fontos, hogy a központi hatalommal szemben legyenek erős helyi ellensúlyok. Ha a polgármesterek politikai jogait korlátozzuk, akkor a központi hatalom erősödik, a demokrácia pedig gyengül.
Oroszországban akkor bukott meg a demokrácia kísérlete, amikor Putyin megszüntette a területi kormányzók közvetlen választását és lényegében a központi hatalom (azaz az elnök) feladatává tette kinevezésüket. Nem mintha a helyi erős emberek igaz demokraták lettek volna, de legalább addig hatalmi ellenpólust képeztek Moszkvával szemben.
"Magyarra fordítva": nehéz feltételezni pl., hogy maradt volna-e egyáltalán önálló arc (mint Kósáé, Pokornié) a FIDESZ-ben OV-n kívül, ha dei 4. pontja érvényesült volna eddig. És a határtalan központosítás nem csak a FIDESZ-re veszélyes ebben a demokrácia-hiányos közéletben! Ezért vagyok liberálisként kiakadva, amikor az SZDSZ-ben is egyre többen mondják, hogy csökkenteni kell a helyi önkormányzatok számát. Nem az önkormányzati képviselőtestületek viszik a pénzt, hanem a helyi hivatalok, azok száma pedig a körjegyzőségek működési körzetének növelésével csökkenthető. Az önkormányzatokat egy liberálisnak, aki kényes a hatalmi ellensúlyokra, békén kéne hagynia!
Visszatérve dei problémafölvetésére: Azt gondolom, egy olyan alapvető kérdést érint, ami a „Szabadság és szolidaritás” nyilatkozat legnagyobb hiányosságára mutat rá. Egy ilyen deklaráció csak akkor lehetne az új kezdet hírnöke, ha tartalmazná azokat az alapvető, rendszerszintű problémákat is (s netán valamiféle akcióterv-javaslatot ezek orvoslására), amelyek véleményem szerint az SZDSZ végzetes meggyengüléséhez vezettek és amelyekről többen is írtak az elmúlt években, én pl. az 'SZDSZ - a betegségről és az orvosságról' című cikkemben a Népszabadságban ( www.nol.hu/archivum/archiv-489449 ). A válság okai ugyanis nem egyszerűen rossz vezetői döntésekben, a korábban vallott elvek föladásában keresendők, hanem abban, hogy ma már mást, többet kell célként kitűzni a liberális demokrácia jobb minőségének megteremtése érdekében, mint 15-20 évvel ezelőtt. Ha az eddigi, demokrácia-hiányos politikai gyakorlat folytatódik, az még a legtehetségesebb és "legelvhűbb" pártvezetés mellett is olyan pártműködést eredményez, amelyik nem csak hogy nem segíti, de kifejezetten hátráltatja a liberális demokrácia fejlődését.
Véleményem szerint most csak olyan liberális pártot érdemes szervezni, vagy újraszervezni, ahol a teljesen nyilvános, demokratikus működés nem eszköz (amit ha "magasabb" szempontok éppen úgy kívánnak, félre lehet dobni), hanem cél, és ezzel összefüggésben a pártfinanszírozás megoldása sem mellékszál, hanem egy súlyos, alapvető rendszerhiba korrigálása, ami nélkül modern liberális demokrata politikai gyakorlat egyszerűen nem lehetséges.
Egy hiteles fordulathoz ki kell mondani azt, hogy itt rossz kompromisszumok köttettek bő másfél évtizede. Egyrészt törvénytelenül, s nem ritkán nagyon sötét körülmények között szerezték a pénzt a politizáláshoz a parlamenti pártok s köztük a liberálisok is, márpedig ez egy liberális párt számára alapcéljainál fogva is megengedhetetlen és a liberális választók nagy többsége számára elfogadhatatlan. Másrészt a politikai célok elérése érdekében az SZDSZ vezetése gyakran fölrúgta a demokrácia szabályait politikai működése során, leginkább a saját párttagságával szemben. Sokkal súlyosabb szabályszegések történtek, mint két éve az ominózus pártelnök választáson, mert itt helyi szervezetek törvénytelen föloszlatása, tagok tömeges, törvénytelen kizárása, a vezetőség által favorizált helyi és középszintű vezetők minden szabályt felrúgó „újraválasztatása” történt meg és amikor az ilyen szörnyűségek néha lelepleződtek, a párt vezetése akkor is mindent megtett, hogy a törvénytelenségeket eltussolja, magyarul minden további nélkül kiállt a törvénysértés gyanújába keveredett káderek mellett a tagsággal szemben. Ez pedig a legelkötelezettebb, legcselekvőképesebb liberálisok, a párttagság javának az elpártolásához vezetett. Én ezt bizony kimondanám.

S miután ez kimondatott, olyan lépéseket kell tenni, ami a választó és a potenciális párttagság, potenciális pártaktivisták számára is nyilvánvalóvá teszi a változást.

Én elsőre nem új párt alapítását javasolnám (bár lehet, hogy ebben tévedek), hanem - ha szükséges - a párton belüli nyílt, kemény platform-politikát.

heindlpeter 2009.07.13. 08:38:32

A tegnapi események legalábbis ellentmondásosak. S nemcsak Kóka bejelentése miatt arról, hogy nem mond le a frakcióvezetésről. A megválasztott ügyvivők szinte teljesen ismeretlen figurák. Közös nevezőjük, hogy Retkes Attila jelölte őket. Köztük olyan személyt is, akiről eddigi politikai pályája ismeretében bátorkodom állítani: az egyetlen politikusi erénye, hogy közvetítő kapocs lehet a párt egyik vidéki pénzfelhajtó erős embere – s egyben sírásója – valamint az új pártvezetés között. Lehet, hogy még sok ilyen figura akad rajta kívül az új ÜT-ben? Sima bútorcsere történt?
Azt hiszem, meg kellene fogalmazni egy deklarációt arról, hogy tisztességes liberális demokrata (vagy egyszerűen, jelző nélkül: demokrata) addig nem foglalkozik pártpolitikával, amíg a párt- és kampányfinanszírozás kérdéséről, a finanszírozás kötelező és teljes nyilvánosságáról nem születik törvényi szabályozás. A törvényért viszont mozgalom kell, szerveződés, lobbizás, akciózás, s ha szükséges: polgári engedetlenség. Nem kizárt, hogy a választások bojkottjára kell felhívni a demokrácia megmentése érdekében.
Jelenleg ugyanis a politikai elit egyre inkább kontraszelektált, mivel jó ideje már csak az lesz/lehet politikus, aki hozza a piszkos pénzt, vagy van gyomra ahhoz, hogy a vesztegetéssel, zsarolással, lopással, sikkasztással előkerített milliárdokat pártja kampányához elfogadja, a pénzszerzőket pedig fedezze.
Ez a helyzet felszámolja a politizálás nyilvánosságát is, hiszen a politikai érdekek és a mellettük elhangzó érvek jelentős része olyan, ami nem köthető a nyilvánosság orrára. A közönségnek maradnak a frázisok.
Az illegális finanszírozás forrásait monopolizáló pártok (a legnagyobbak) bebetonozódnak a parlamentbe. Így sem a pártokon belüli demokratikus közélet nem marad meg, sem a pártok közötti nyílt és szabad verseny. (A szabad versenyes piacgazdaságról nem is beszélve...)
Az illegális párt- és kampányfinanszírozás uralkodóvá vált a rendszerben, és emiatt elveszhet maga a demokrácia.
Aminek a gyengülését mindenki érzi, látja. A következmény pedig a demokráciát megvető szélsőségesek (közülük már itt is van a Jobbik) megerősödése. Demokrata ezt nem hagyhatja.

Bookworm 2009.07.13. 21:20:18

Igazat szól heindlpeter, és minden parlamenti pártunkra igaz, hogy "a közönségnek maradnak a frázisok". Ez már hosszú ideje így van, és nagyon nehéz lesz a korrupciótól megszabadulni, ha a pártfinanszírozás nem lesz végre megfelelő és átlátható. Kíváncsi vagyok, hogy Retkes Attila vajon hogyan fog harcolni a korrupció ellen.

barate 2009.07.15. 16:30:31

Én már nem látom annak esélyét, hogy az SZDSZ visszanyerje korábbi karakterét és ő legyen a Magyar Liberális párt. A jelenlegi helyzetben még kísérlet sem történt arra, hogy fontos kérdésekre, mint szegénység, gazdasági növekedés, fenntartható fejlődése, a globalizáció, milyen válaszokat adhat jelenleg az SZDSZ mint liberális párt. Mivel nem ezek a kérdések foglalkoztatják a pártot, hanem az, hogy kié inkább az SZDSZ, hogyan szavaznak egy olyan költségvetésről, ami nyilván csak jövő nyárig lesz hatályos. Jelenleg ezek másodlagos kérdések, de lassan mindenki hitele rá megy a vitára. Szerintem egyetlen megoldás egy új liberális párt, olyan szereplőkkel, akik ugyan ismertek, de nem járatódtak le teljesen a belső vitákban.
Közben ki kell dolgozni egy olyan foglalkoztatás és szociálpolitikát, amely nem az állami foglalkoztatási szolgálatok pazarló és eredménytelen tevékenységét folytatja (AFSZ, Munkaügyi Központok, OFA), hanem a vállalkozásokat támogat és a munkanélkülieket segíti vissza a valódi munkaerőpiacra, nem a közfoglalkoztatás rendszerébe.
Ki kell dolgozni válaszokat azokra a gazdasági kérdésekre, amelyeket a válság hozott felszínre, neoliberalizmus, globalizáció okozta válságra milyen liberális válasz adható. Hogyan lehet ismét a globális cégek árszabályozását piacosítani. Hogyan lehet a túlfogyasztást ösztönző piacot a korábbi önszabályozás keretei közé visszaterelni?
Ha ilyen kérdésekre nincs válasz fölösleges sokáig agonizálni és sajnálkozni, ha van, azt csak egy új szervezet tudja hitelesen képviselni.

amurihal 2009.07.15. 18:10:29

Ötlet az van.. vajon ha tényleg egy új szervezet alakulna, aktivitás is lenne az építéshez, legalább annyi energiával, mint a 80-as évek végén? Akik most szavazatukkal megerősítették a változást, ha itt nincsenek elegen, akkor egy új szervezetben elegen lennének? Átlagos körökben, amiben én mozgok, szimpatikus az őszinte szembenézés a hibákkal. Egy új szervezet mit oldana meg? Hitelesebb lenne a liberális oldal? Mert én biztos vagyok benne, akik akarnak tenni, azok most itt vannak. És ez a lényeg. Mindegy, hogy hívjuk őket.. Ajándékként nem fog lehullani senki ölébe az eredmény. Ez nem PR. kérdés, hogy elég a márkanév megváltoztatása.

barate 2009.07.15. 22:02:09

Nem értetted amit írni akartam. Szerintem, ha mindenki érdektelen kérdéseken vitatkozik akkor az a vitában résztvevők hitelét nullázza le. Ha ez sokáig tart nem lesz hiteles ember, akkor kire szavaz a szavazó? Nem elvek mentén vitázik az SZDSZ hanem egyes döntések szavazások és a kormányhoz való viszonyon. Mondott valaki valami liberális alternatívát? Nem. Ez a nagy baj!!!

amurihal 2009.07.16. 13:14:27

@barate: Ha nekem szólt. Szerintem elsősorban meg kéne nyugodni és higgadtan átgondolni a lehetőségeket. Az SZDSZ-nek van egy jelentős támogatással megválasztott vezetése. Ezek a kilépések.. sajtón keresztüli nyomás gyakorlás, a szomszéd tehene is dögöljön meg. A célja a pánik keltés. Ezzel szemben van kabinetek felállításáról való elképzelés, a vidéki alapszervezetek támogatása és ha jól emlékszem, holnap ül össze az ÜT. Tehát ne temessünk, hanem végre szedjük össze a buli maradványait és takarítsunk ki. Szerintem. Persze én ezt nem tagként mondom (egyelőre). Jelenleg mindenki találgat, veszett hangyaként rohangál... minek? Nyár van, semmi jelentős politikai döntés nem születik. Konfrontálódni nem szükséges. Sürgősen ki kell vonni a frakcióvezető posztját érintő vitát a médiából, az új tisztségviselőket meg kell kérni, ne dumáljanak összevissza, elég ha annyit mondanak, hivatalos sajtótájékoztatás során, amikor az ÜT összeül, szívesen várják az érdeklődőket és minden kérdésre őszintén fognak válaszolni. Még én is küldök pogácsát, ha nincs lé.. oszt ennyi.

No para. Haverok, buli, rock and roll.

A szavazók meg látják, tudjuk, merjük , tesszük. Sokkal értelmesebb, mint kaotikusan rohangálni. Retkes Attila mondott, amit mondott, szerencsére ennek helyességét nem a távozó garnitúra, hanem a szavazók döntik majd el.

steverubellreborn 2009.07.17. 00:36:27

"Ugyan már! Valódi liberális számára az LMP a maga marxista szellemiségével és antikapitalista, antiglobalista ostobaságával, vállalhatatlan párt. Semmi közük ezeknek a liberalizmushoz. Magyarországon egyetlen liberális párt van, ez pedig az SZDSZ."


Rósza Misi Te még élsz?! Én azt hittem,hogy június hetedike után megkérted a Strabagot,hogy a kis ásd el magad felszerelésüket felhasználva temessenek a Gizella utcai épület alá.
Egyébként nagyon patetikus ez a kiáltvány,könnyeztem is egy kicsit,megértem,hogy nem könnyű elfogadni,hogy egyszer minden véget ér.

amurihal 2009.07.19. 20:02:16

Elsősorban most arra lenne szükség, hogy akik évek óta a neten mindenféle kritikákat megfogalmaztak, eldöntsék, szeretnének valamit tenni, vagy sem. Ha jól gondolom, az alapszervezetek ellehetetlenítése folyik..., pedig hamar választás lesz és egy sikertelenség újabb hamis érv lenne az átalakítás ellen.... tehát az elméleti mit kéne tenni helyett, ideje lenne inkább dolgozni..

Rózsa Misi 2009.07.29. 13:37:01

Kedves Klári!


Eljutott hozzám is a leveled, amit egy új liberális párt alapításának ötletéről írtál. Azt írod, hogy sokakkal beszélgettél és magad is úgy gondolod, hogy az SZDSZ menthetetlen. Nem Klári. Nem az. Abban az esetben lenne az, ha hagynánk elsüllyedni, ha mi , akik valóban szerintem értjük és éljük a liberalizmust, nem hagyjuk akkor magára, amikor leginkább szüksége van segítségre.

Hozzád hasonlóan magam is először a Fideszbe léptem be. Már az Eper utcában is ott lábatlankodtam. De én még 89-ben ki is léptem a Fideszből, megelőzve titeket. A Magyar Radikális Párt kis kunkora után kerültem 92-ben az SZDSZ-be. Miközben barátaim és sok DE tag révén, előtte is jelen voltam és nem éreztem már akkor sem rosszul magam ebben a közegben. Számomra az SZDSZ nem csak egy párt a sok közül. Több ennél. Ezer szála az életemnek kötődik az SZDSZ-hez. Olyan ez nekem valahol, mintha saját kölköm lenne. A kölkét pedig akkor is szereti az ember, ha éppen azt látja, hogy elbénázta az életét.

Először 94-ben sértődtem meg nagyon az SZDSZ-re, úgy éreztem akkor, hogy az utódpárttal kötött koalíció által engem is elárultak. Annyira megsértődtem ezen, hogy haragomban ki is léptem a pártból, ezzel tiltakozva az elfogadhatatlan ellen. De túl sok barátom maradt itt, túl sok szál kötött így is az SZDSZ-hez, hát unszolásukra egy idő után visszatértem. És amikor beléptem újra, úgy éreztem haza jöttem és ezáltal az életem is kerekebb lett. Lehet persze, hogy ez azért van, mert hülye vagyok.

Számtalan hibát követett el 94 után is az SZDSZ. Kis baklövések, amik után törvényszerűen jöttek nagyobb disznóságok is, végül a folyamat végén idióta megalkuvás, amit már bűnnek is lehetne akár nevezni. Kóka helikopteres érkezése, nem maga a romlás kezdete volt, addigra jutottunk annyira a romlásunkban el, hogy érkezhetett. Ma is személyét és a drótjait mozgatókat nem a betegségnek tartom magának, hanem a betegség egy látványos tünetének.

Rossz irányba mentünk nagyon hosszú időn keresztül. Sokszor már magunk sem láttuk át mennyire rossz az irány, hiszen az évek alatt lassan de egyre biztosabban, teljesen eltávolodtunk saját választóinktól is, olyanok lettünk, akik számára csak térkép e táj. Sorozatban csaptuk be akkor is magunkat, amikor elhittük, hogy nem ezt tesszük. Az SZDSZ szűk ösvényen járt. De büszkék lehettünk akkor még utunkra. Letértünk róla egy széles kikövezett útra, miközben a kényelem elfelejttette velünk, hogy nem elég a kényelem, ha az tisztességtelenséggel párosul. Sokan láttuk, hogy rossz az irány. Magam is téptem miatta ezer felé a számat, bólintottak is rá sokszor, hogy igazam van, aztán nem tettünk semmit annak érdekében, hogy változás történjen. És az általam emberileg nagyon kedvelt Fodor időszakában sem tettünk belül semmit a változás érdekében. Pofázás, elvtelen kompromisszumok voltak jellemzőek ránk. Tett semmi. És ez már Gábor „bűne” is, ezt nem lehet csak Kókáékra kenni. Még akkor sem, ha azokat egyetlen cél mozgatta, teljesíteni egy máshonnan érkezett küldetést és elgáncsolni Fodort. A gáncs sikerült, az SZDSZ esett pofára.

Először tragédiának éltem meg az EP választás siralmas eredményét. Főleg azt látva, hányan vagyunk ott a Gizella udvarán. Aztán rájöttem később, amikor enyhült a sokk, hogy ez a pofon, amit a választóinktól kaptunk, nem biztos, hogy rosszkor jött és nem biztos, hogy baj, hogy megkaptuk. Meggyőződésem, hogy a választóink nem a liberalizmustól, nem az SZDSZ-től fordultak el, hanem a rossz, számukra nem értelmezhető irányt utasították el és arra adtak számunkra egyértelmű választ. Értenünk kell belőle. És a küldöttgyűlésen egyértelműen én azt tapasztaltam, hogy a tagjaink meg is értették a választók üzenetét. Azzal, hogy Retkes Attilát választották meg az SZDSZ elnökének, azzal, hogy a Retkes féle OÜT-nek szavaztak bizalmat és Kókának egyértelműen a szemébe mondták, hogy húzzon el, a tagjaink azt mondták ki, értik, hogy változásra van szükség és készek a változást megcsinálni. Nem azt mondom, hogy Attila minden megszólalásával maradéktalanul egyet tudok érteni. Voltak kommunikációs bakijai, ami elsősorban tapasztalatlanságából fakad. De ő volt az első olyan SZDSZ-es politikus, akinek volt bátorsága és tisztessége a választóinktól bocsánatot kérni az elkövetett hibáink miatt. Egyszerűen megdöbbentő, hogy pont ez a teljesen jogos és szükséges gesztus borította el pár ember agyát! Látványosan azokét, akik képtelenek szembenézni saját hibáikkal, akik képtelenek megérteni, hogy az SZDSZ-nek vissza kell térnie önmagához. Retkes Attila velük szemben valóban megértette, hogy változásra van szükség. Új SZDSZ-re. Egy olyan SZDSZ-re, amilyen egykor volt, amit valóban találóan úgy nevezhetünk, hogy a szerethető SZDSZ. Amelyik nem ellensége ugyan a piaci versenynek, de megérti a társadalmi szolidaritás fontosságát. Amelyik képes hitelesen és őszintén kommunikálni a választókkal. Hatalmas munka ennek megvalósítása. Ráadásul kívül és belül rohadt nagy és aljas ellenszélben.

Hosszú évek után most először látom annak a reális lehetőségét, hogy meg lehessen újítani a szervezetet, most látok érdemi esélyt arra, hogy meg lehessen valósítani a szervezésünk és kommunikációnk érdemi reformját. És látom, tapasztalom, hogy vannak akikben dolgozik a tenni akarás, akikkel meg lehet ezt csinálni, még akkor is, ha nagyon nehéz lesz és nem biztos, hogy 2010-re sikerül mindent úgy felépíteni, hogy az besegítsen minket az Országgyűlésbe. De csak azért szerettük az SZDSZ-t, mert a törvényhozás része volt? Csak azért fontos az SZDSZ, mert volt parlamenti frakciója? Szerintem nem. Az SZDSZ-be nem azért léptem be, mert parlamenti párt, hanem azért, mert olyan elveket képviselt, amiket sajátomnak tudtam többségében vallani. És mert van itt azért jó pár olyan emberrel, akivel szívesen vagyok azonos közösségben és jóval kevesebben azok, akikkel még a telefonkönyvben sem szívesen szerepelek együtt.

Voltak emberek, akiket mindig valamiért mérvadónak tekintettem. Ezek közé tartozol nálam te is Klári. És nem azt várnám el tőled, tőletek, hogy cserbenhagyjatok minket, hanem igenis azt, hogy velünk együtt harcoljatok azért, hogy felépíthessük azt az SZDSZ-t, aminek megszületését, létezését kívánatosnak tartjuk, és amelyik a választók számára is fontos lehet. Ne akarj új pártot alapítani, hanem gyere vissza, és most segíts! Mert szükségünk van a segítségedre. Ha most új pártot hozol létre, azzal a mi lehetőségeinket, esélyeinket tudod csupán csökkenteni. Azokét, akik a barátaid és nem ellenfeleid vagy ellenségeid. Ma nekünk nem különállásra van szükségünk, hanem a „jóemberek” összefogására egy közös nemesebb cél érdekében. És az életben te is kaptál elég sok mindent az SZDSZ-től ahhoz, hogy azt mondjam reális elvárás feléd is, hogy ne hagyjál minket cserben. Még akkor is igaz ez, ha leírva kissé nagy szavaknak is hathat. Pont úgy nem akarok új liberális pártot, ahogy nem akarom azt sem, hogy az SZDSZ a rossz irányt folytassa tovább. Ha összefogunk most mi, akik tényleg tudjuk mit kéne csinálni, merre kéne menni, sikerülhet megmenteni az SZDSZ-t. És ha megmentjük az SZDSZ-t, legalább akkora jelentőségű dolgot teszünk ezzel, mint azok, akik egykor létrehozták ezt a pártot. Ehhez szeretném kérni a te / a ti/ segítségedet is.

Barátsággal: Rózsa Misi

borbelykati 2009.07.30. 23:14:36

@Rózsa Misi: Nem, Misi, sajnos nem. Nem ugyanazt kell jobban csinálni, ezen a fázison túl vagyunk, a hajó elment...nem új kommunikáció meg szervezet kell, hanem friss filozófia, stratégia, alapelvek, program, egészen más célok és taktikák, és egészen mást kell csinálni, mint eddig, más néven, kicst már emberekkel. A még élő igazakkal, akik háttérbe vonultak-szorultak, de még azért vannak és nem lettek semmivel értéktelenebbek az idők során, nem kompromittálódtak és nyugodtan mérget vehetsz rá, hogy ők nem is fognak soha, nincs ilyesmi beléjük kódolva, zsigerileg liberálisak, hogy úgy mondjam. Nem szabadosak, nem karrieristák, nem nyomulósak, egyszóval - VALAKIK. Én nem ringatnám magam illúziókba, de az is igaz, hogy Klárink szervezetében erre remélhetőleg nem is lesz mód. Sem szükség. És lám, máris megvan a mi saját külön Heide Schmidtünk!

amurihal 2009.08.01. 00:31:19

Én is egyetértek Misivel. Összefogásra van szükség. Azt mondod Kati, más kell, friss filozófia.. valóban így van. De az ember a házát sem rombolja le földig, ha beázik. Hanem megcsinálja. Szembenézni a hibákkal igaz nehezebb.. de Pilátus módjára kezet mosni.. szerintem nem becsületes. A háttérbevonulók is részt vettek abban, ami volt.. még akkor is, ha hallgatásukkal demonstráltak. Sőt, leginkább azzal. Bárki lehet Valaki, aki vállalja annak felelősségét.

Tengermély tisztelettel: Hajósi Virág

borbelykati 2009.08.06. 23:39:25

@amurihal: Bocsi, sokáig nem jártam erre, csak most. Tudod, én nem értesülve vagyok, hanem tapasztalva. Aikről én beszélek, abszolute nem hallgattak, most se hallgatnak, tették-teszik a dolgukat, amire lehetőségük volt, mind megtették. Egyszerű módszer volt a nemkívánatosaktól való szabadulásra, ki lehetett utálni őket, semmibe lehetett venni,amit szóltak,tettek, keresztbe lehetett tenni nekik apróbb és nagyobb dolgokban, lehetett őket nem meghívni, nem melléjük állni, visszautasítani...és az ember a házát, ha romos és talajcsere is kéne alatta, valszeg nem csinálja meg...inkább dózert neki és épít egy másikat. Ha teheti. És hát most lehet, tehetjük, tesszük is. És összefogunk majd mindenkivel, akivel kell. Nem kell mindenkivel. Vannak, akik bizonyítottak, sőt valamit szinte mindenki bizonyított. Így aztán nagyjából tudható, kivel kell és lehet összefogni. És tudod, nem mindenkiből lehet annyira valaki - belőlem sem, a hatvannyolc évemmel- mint akikről szó van. Tudod, Pilátus azért mosta a kezét, mert tudta, politikai okokból nem tett meg mindent egy ártatlan megmentéséért, és ez őt beszennyezte. Mi jónéhányan megtettünk mindent, amit csak tehettünk, nem csupán az elvárhatót, és ezek után mégis beszennyeződtünk - mások által. Ez kézmosással nem lenne elintézhető, és a kézmosásról nekem leginkább Retkes úr szövegei jutnak eszembe. Na nem.

Szeretettel és tisztelettel borbélykati.
süti beállítások módosítása