Liberálisok vagyunk, a szabadság hívei: a gondolat, a szó, a tett szabadságát valljuk.
 
Nem gondoljuk azonban, hogy a szabadság mindenkit mindenre, sőt, akármire feljogosít. Arra bizonyosan nem jogosítanak fel a liberális elvek, hogy az egyik ember szabadsága másvalakit korlátozzon saját szabadságában vagy, hogy egy csoport szabadsága más csoportok szabadságát rövidítse meg. Olyan törvényeket akarunk, amelyek ezt az elvet rögzítik és olyan jogalkalmazást, amely ezt az elvet érvényre juttatja.
 
Ebből adódóan nem tartunk védelemre érdemesnek akármilyen nyilvános megszólalást. Történelmi hibának tartjuk, ha a gyűlöletkeltés a jog eszközével visszaélve törvényes védelmet kap, illetve ha a jogalkalmazók nem használják azokat a jogi normákat, amelyek megakadályozhatnák a gyűlölet terjedését. Felelőtlenség és ostobaság, ha egy társadalom nem tesz semmit a gyűlölet, a kirekesztés, a megbélyegzés elharapózása ellen. A jogvédelem nem a gyűlölködők, a jogállam ellenségeinek védelmezését jelenti. Meghal az a demokrácia, amelynek nincs jól működő immunrendszere, amely nem ismeri fel ellenségeit, amely a szabadság részének tekinti a demokratikus gondolkodás megsemmisítését.
 
Július 2-án a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen megszüntette a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesületet. A Jobbik elnöke – aki egyben a megszüntetett Egyesület vezetője – ezt követően úgy nyilatkozott, hogy a Gárda tovább masírozik, lényegében tehát folytatja tevékenységét. Két nappal később „szimpátiatüntetést” tartottak Budapesten a Köztársaság alapelveit nyíltan tagadó, azt az ellene felhozott vádak szerint tevőlegesen támadó Budaházy György mellett. Az Erzsébet téri demonstráción többen gárdista egyenruhát öltve, tehát gárdistaként jelentek meg. A jogerős bírói döntéssel nyíltan dacoló Gárda tagjaival és szimpatizánsaival közösséget vállalt a Jobbik elnöke is. Vona Gábor néhány napja egy interjúban arra hivatkozva utasította el a szélsőségesség vádját, hogy pártja a törvényeket betartva vesz részt a politikai küzdelemben. Azóta szóval és tettel egyaránt cáfolta saját kijelentését. Világossá tette, hogy a Jobbik és Gárdája által folyton emlegetett rend csak addig érdekli, amíg a saját rendjéről van szó. Ebben a rendben a törvény betűje és szelleme, valamint a bíróság döntése másodlagos, ha nem tetszik a Jobbiknak. A „spontán” tüntetés kategóriájára helytelenül hivatkozó gyűlöletpárti demonstrálók magától értetődő természetességgel zsidózták le a rendőröket, megcsúfolva a véleménynyilvánítás szabadságának elvét, ezzel nem csak a rendőrök emberi méltóságát sértve meg.
 
Liberálisként mondjuk: ezt nem hagyhatjuk! Az alkotmányos normákkal és a bírói ítéletekkel tudatosan szembefordulóknak nincs helyük a magyar közéletben, biztosan nem ők azok, akiket védelmeznünk kell. Mi, liberálisként a törvény uralmában hiszünk, amely szerint az állampolgárok felett a törvénynek van hatalma, a törvényeket átlátható, szabályozott eljárás során ki lehet kényszeríteni, és mindenkire ugyanaz a törvény vonatkozik.
 
A törvények akkor igazságosak, ha megvédik a polgárok szabadságát az államtól és, ha szükséges, akár más polgároktól is. A törvény nem mindenható, nem lehet és nem is szabad az emberi viszonyok minden rezdülését jogszabályok irányítása alá vonni. Ám a jog fontos és hatásos eszköz lehet, amelyet használni kell, ha a polgárok különböző csoportjait folytatólagos és szánt szándékkal elkövetett szabadságsérelem éri.
 
Olyan törvényekre és olyan jogalkalmazásra van szüksége a huszonegyedik századi Magyarországnak, amely a gyűlölet áldozatait védelmezi, a gyűlölet terjesztőit megbünteti, és ha kell, lehetetlenné teszi közéleti tevékenységüket.

Béki Gabriella

Giczey Péter

Gulyás József

Léderer András

Takács Flóra

Ungár Klára

Velkey Gábor